Salvador de Bahia (és a karnevál)

Érkezés Salvadorba: Indul a karnevál!
2004-02-20
Reggel negyed 7-re futottunk be Salvadorba. Az utazás ezúttal viszonylag kellemes volt és mindannyian egész jól átaludtuk az éjszaka nagy részét. Salvadorban szakadó eső fogadott. Na mondom, jó lesz így a buli.

Eli még napokkal korábban lelevelezte a cimboráival, hogy 8 körül találkozunk a Praca da Sé nevezetű főtéren, így fogtunk egy helyi buszt és azonnal a belváros felé vettük az irányt. Az apartman, amit a srácok kibéreltek ugyanis kb. negyed órányira volt gyalog Pelourinho-tól (ami a történelmi belváros), s elég nehéz lett volna nélkülük odatalálni. A főtérre érve azonnal helyi hajléktalanok vettek minket célba és "szórakoztattak" bennünket alamizsna reményében, ezt elkerülendő azonban bemenekültünk abba a belvárosi hotelbe, ahol Alexandra bérelt szobát. 8 után nem sokkal aztán megjelent az egyik srác a csapatból és vele együtt kb. 20 perc alatt elbaktattunk az ominózus kéglibe. Majd leszakadt a hátam a 25 kilós hátizsákkal. Főleg azért mert Salvador dimbes-dombos, szóval hegyre fel, dombra le. Útközben megtudtuk, hogy a Tororo nevű környék, ahol a kéró található egyébként elég biztonságos csak van 1-2 belvárosból odavezető utcája, ami éjszaka cikis lehet. (Alexet és Orent a megelőző éjszakán kirabolta 8 kis tizenéves suhanc csávó reggel 4 körül.)

Az apartmanba való érkezés után azonnal új cimborákra leltem. 7-en egy fedél alatt, akik közül 4 embert nem ismertem. (Az izraeli Yaniv, Oren, Didi és a svájci Rebeca voltak az új arcok, mellettük a los angelesi Alex még Rióból, Eli és jómagam.) A lakás egy elég lepattant tetőtéri 4 szobás komplexum érdekes felosztással. Van 2 kis terasza, de egy részen a terasz fedetlen, szóval amikor zuhog az eső, akkor uszoda van. Nice. :) Ismerkedés után azonnal bevásároltunk egy közeli szupermarketben, majd degesztre ettük magunkat. Ezután pihentünk 1-2 órát, majd elmentünk lecsekkolni a bevárost. A félhők elvonultak, kisütött a nap!

Salvador történelmi belvárosát mint már említettem Pelourinho-nak hívják. Aranyos kis terecskék és szűk utcácskák tagolják, tele van több száz éves épületekkel és hangulatilag egészen európai csakúgy, mint Ouro Preto volt. Sétálgattunk 1-2 órát a már karneváli hangulatra teljesen feldíszített utcákban, majd interneteztünk egy kicsit és megebédeltünk egy "kilós" étteremben. Du. 5 körül hazamentünk a szállásra, hogy rápihenjünk az esti őrületre.

Alexandrával este 7-re beszéltünk meg találkozót. Mire újra visszaértünk Pelourinho-ba, már tombolt a karneváli hangulat, rengeteg ember az utcákon, színes óriásbábuk, poszterek, minden sarokról hangos axe és frevo (ejtsd: asé) zene bömbölt. Rengeteg kajaárus stand volt az utcákon, de bármennyire is kajásak voltunk nem mertük bevállalni egyiket sem, mert ugyi soha nem lehet tudni, hogy milyen "ajándékot" kapsz a kaja mellé. Arra meg nincs szükség, hogy az egész éjszaka a WC-t látogassam. :) Ezért inkább a más ismert kilós helyre mentünk.

A srácokkal fél 9-kor akartunk találkozni de a hatalmas tömegben elkerültük egymást, így hármasban élveztük az eseményeket. A jelmezes zenés felvonulások 8 körül kezdődtek. Egyre több csapat (akiket "bloco" - nak hívnak) jelent meg és egymás után, mindenki a saját kis rezes- és ütősbandájával kísérve nyomta a betanult táncot. Voltak afrikaitól elkezdve forró, axe, frevo és istentudja milyen stílusú táncok, mindenki mosolyogva és szinte extázisban rázta a fenekét körbe-körbe Salvador utcáin. A felvonulás egy szakaszában előre felállított színpadokon kerültek igazi reflektorfénybe az egyes csoportok, majd a színpadról lejőve a szomszédos utcákban nyomták tovább a táncukat. Hihetetlen, hogy milyen fizikai felkészültséget kíván egy ilyen produkció. Órákon keresztül mosolyoga táncolni szinte "kilométereken" keresztül oda-vissza a város utcáin, miközben izzadsz mint egy lovacska. Minden elismerésem a táncosoké és a zenészeké. A riói sztorik között már korábban is említettem ütős csapatokat, akik az utcán gyakoroltak a karneválra. Nos, ezekből Salvadorban is találtunk egy párat és azt kell, hogy mondjam, ők voltak a legvérpezsdítőbbek. Minimum 30 dobos, iszonyú pontossággal mindenféle variált ritmusokban adja a szíved ritmusát úgy, hogy egy idő után ha akarod ha nem, nekiállsz és elkezdesz finoman ugrálni és mosolyra áll a szád. Ezeket az ütős csoportokat általában hatalmas tömeg követte és mindenki csak ugrált, mint a kecske. Azt hiszem, sikerült megérezni hogy milyen is az igazi brazil karnevál. És ez még csak az első nap volt.

Salvadorban egyébként nem csak a történelmi belvárosban van buli, hanem vagy 3-4 egyéb városrészben is. Minden egyes helyszínen másfajta a hangulat és a zene. Az első nap mi csak Pelourinho-t vizslattuk meg tüzetesebben. A helyiek figyelmeztetései és Alex-ék előző napi "kalandja" miatt nem mertem fényképezőgépet vinni, amit utólag nagyon sajnáltam mert csodálatos képeket készíthettem volna a táncosokról és az ünneplő tömegről. A lelki nyugalom és a biztonság viszont fontosabb, így annak ellenére hogy teljes biztonságban éreztük magunkat és az esti hazatérésig semmilyen incidens nem történt, nem bántam meg, hogy nem volt nálam a "képmegörökítőm". :)

A karnevál negatív oldala a tolvajlásokon és a sok rosszindulatú turistafosztogató helyi gazemberen kívül a sok nyomorult rokkant ember. Egyszerűen rengetegen vannak. Jönnek oda hozzád és mutatják a levágott kezüket, lábfejüket, a hiányzó ujjaikat és még sorolhatnám. Némelyik szegény nyomorék tényleg szívbemarkoló látványt nyújt és egyszerűen nem tudod megállni, hogy ne adj nekik valamit. Annak ellenére, hogy nem te juttattad őket ebbe a helyzetbe mégis eszedbe jut, hogy hol vannak a Te problémáid az övéitől... Hát, ez is a ragyogás és az ünneplés "része" és sajnos nem lehet mit tenni ellene.

A bulit elég korán zártuk mert az előző éjszaka a buszon nem aludtunk azért olyan nyugalmasan. Hazaérés után még trécseltünk egy sort, aztán éjfél - 1 magasságában beszunnyadtunk.

Karnevál Pelourinho utcáin majd esti buli Barra-n
2004-02-21
Reggel majdnem 10-ig aludtunk egy rövid megszakítással reggel 7-kor, amikor is akkora felhőszakadás volt, hogy a terasz fedetlen részén földetérő "esősziklák" zajára felébredtem pár perc erejéig. Azt elfelejtettem említeni, hogy az apartmanunk felszereltsége egyébként nem ütötte meg a mínusz 5 csillagos szintet sem. Csak 1 ágy, 2 szék és egy borzalmas állapotban lévő kempingasztal kapott helyet a bútordarabok listáján ezzel is leegyszerűsítve a főbérlő számára a későbbi leltározást. Szerencsére ágyak híján azért kaptunk egy néhány matracszerű fekvőalkalmatosságot (aminek vastagsága kb. 2,5 cm volt), így nem a csupasz földön kellett aludnunk. Utolsó érkezők balszerencséje folytán az egyetlen még nem foglalt szobában pakoltunk le Elivel és ez a szoba sajnos közvetlen a "kló" mellett volt, ami a mindannyiunk által ismert "egyéb dolgok" mellett főleg az átjáróház hangulata miatt volt gáz. Ennek ellenére hamar megkedveltük a kéglit és a kellemetlenségek sem zavartak bennünket egyáltalán. Tiszta koli hangulat, oh yeah.

Szóval a reggel... Délután 1-ig pihi és ejtőzés, majd ismételt városnéző túra következett Alexandrával és Elivel, immáron a fényképezőgépeink társaságában. A programfüzet szerint már du. 2-től voltak programok a belvárosban, s nappal fényképezni azért még itt is oké. Már úgy értem, hogy fényképezőgép cipelés és turistamódra őrülten kattingatás kontra Salvador bűnözéshegyek. Az első 1-2 óra elég gyenge volt de azért már látszottak a jelei a későbbi ihajcsuhajnak. 4 óra után nem sokkal összetalálkoztunk a srácokkal és elmentünk egy, az Alex által használt "Footprint" útikönyv ajánlotta étterembe, ahol a bahia állambeli moqueca nevű helyi specialitást akartuk kipróbálni. A próba sikerült de sajnos a kaja állaga és a prezentációja is annyira ciki volt, hogy a "lakomát" félbehagyva távoztunk az étkezdéből. Ennek különösen nem örültem, mert ezekben a pillanatokban a farkas bendője az enyémhez képest a jóllakott barnamedvéjével vetekedett. McDonaldsra vágytam. Valamire, amiről tudtam, hogy milyen lesz, ha megrendelem. Régen éreztem ezt az érzést. Pláne hogy 3 év New York alatt eléggé megcsömörlöttem a műanyagétkezdéktől. Életmentés végett elmentünk ismételten a korábbi kilós helyre és sikeresen csillapítottam az éhségemet.

Ebéd/vacsora után elkezdtek megtelni az utcák mulatozó tánccsoportokkal valamint a már előzőleg említett felvonuló tömeggel, így fényképek kedvéért Elivel 1,5 óráig szaladgáltunk fel, s alá. Sajnos a kis fényképezőm vakuja elég gyengének bizonyult de azért sikerült 1-2 jó képet készíteni. De jóóóóóó. Már azt hittem, nem lesz lehetőségem megörökíteni a karnevált. Az egyik téren találkoztam a már Pipából ismert siklóernyős Péter-rel és barátaival is. Hiába nagy Salvador, a világ mégis kicsi. Nem sokkal 8 előtt értünk haza és nem raboltak ki, szóval nyertünk. Fél 11-kor beszéltünk meg Alexandrával találkozót, így volt 2 óránk pihizni.

A helyiektől és a gyakorlottabb karneválozóktól megtudtuk, hogy minden este van 1 olyan színhely, ahol A BULI van. Pelourinho-ban péntek este van AZ ESTE, szombat este ez a hely a belvárostól néhány km-re lévő "Barra" városrészben volt az óceánparton. 10:30-kor találkoztunk tehát, majd fogtunk 2 taxit és eldzsaltunk Barra-ba. A hatalmas tömeg miatt a taxik csak 1 km távolságban tudták a buli igazi helyszínét megközelíteni de néhány perc vidám gyaloglás után már bent is voltunk a történet közepén. Hát, a magányfóbiában szenvedő emberek számára ez a tökéletes célállomás. Bár Fa Nándi egyszer azt mondta mikor a magányról kérdezték, hogy "Magányos csak az emberek között lehetsz, a tengeren maximum egyedül vagy...", így lehet, hogy ez sem segítene.

Tehátakkor hátakkor visszatérve a bulira Barra tengerparti sétánya dugig volt emberekkel, amíg a szem ellát. Szerintem több tízezer ember táncolt az utcákon. Minden útmenti krimóból ordító zene szólt, 5 méterenként hívogató sör, víz és üdítőárus emberek vállukon a hűtőtáskáikkal bíztatták az embert további fogyasztásra. Egy idő után aztán elkezdtek jönni az ún. "Trio Electrico"-k és a hozzájuk tartozó emberkék, akiket akárcsak a felvonuló csoportokat "bloco"-nak (ejstd: blokó) hívnak. A Trio Electrico-k hatalmas kamionokra ráépített mozgó diszkószerű monstrumok, előttük és utánuk rengeteg ugráló és táncoló emberrel, s a kamikonok tetején lévő teraszon úgyszintén hatalmas táncoló tömeggel. Ilyet már láttam tévében de hasonlóan a puding próbájához, ez is más, ha az ember megkostólja. Az egyik ilyen Trio Electrico neve "2222 Daniela Mercury" volt, ami csak azért külön érdekesség, mert az említett énekesnő az egyik leghíresebb axe énekes Brazíliában. Sajnos mivel a kamion tetején volt az együttes nem láttuk Danielát de a dalaitól egy idő után mi is elkezdtünk ugrálni mint gép. 2-3 órát töltöttünk el az ünneplő és táncoló embermassza között, majd visszamentünk Pelourinhoba. Oké, oké az ereszdeleahajamat buli de ahhoz, hogy pár óránál tovább bírd bizony ide kell születni. :)

Levezető séta után éjjel 2-kor hazamentünk. "Otthon" még dumcsiztunk egy órát, majd f4 magasságában beszippantott az ágy. Vagyis a matrac...

Lankad a karneváli kedv
2004-02-22
A nap első részében nem csináltunk semmit. Végtére is már elég sokat láttunk a karneválból és nem volt hová sietni. Kora délután elhatároztuk, hogy elmegyünk végre valami jó helyre kajázni, mert a kilós és egyéb gyorstípusú étkezdékből kezdett elegünk lenni. Ez alkalommal a Pelourinho közepén található Mama Bahia névre hallgató étterembe mentünk, ahol a várakozáson felüli színvonalú ételek és kiszolgálás várt.

Kaja után ismét a belvárosban sétálgattunk egy néhány órán át. Érdekes, hogy amint egyre közelebb kerülünk a karnevál végéhez, egyre korábban indulnak a produkciók és egyre korábban telik meg a város emberekkel. Vasárnap lévén 2 nappal a karnevál hivatalos vége előtt már du. 2-kor tömve volt a belváros emberekkel, alig lehetett mozdulni. Láttunk rengeteg új produkciót is de a felvonulók többsége már az előző napokon is tiszteletét tette. Meg kellett állapítanunk, hogy a már sokadszorra ugyanazt a produkciót bemutató csoportok esetében tapasztalható némi minőségvesztés. Fáradnak a srácok/lányok.

A belvárosi kavalkád után lelifteztünk az alsó, szegényebb városrészbe. Salvador történelmi központját (Cidade Alta = felsőváros) és a szegényebb belvárosi részt (Cidade Baixa = alsóváros) egy hatalmas gyalogosok számára épített modern lift köti össze. Normális napokon egy út 5 centavoba kerül (ami kb. 4 Ft), de karnevál idején a lift használata ingyenes. Hihetetlen kontraszt főleg a szegényebb alsóvárosból nézni a modern liftet a lepukkant épületek között. (Tettem is egy képet ennek érzéketetésére a fényképalbumba.) Az alsóváros lifthez közeli részében van egy kisebb kikötő, itt vártuk meg a naplementét, majd visszalifteztünk a központba. Itt meg sétálgattunk egy ideig majd komótosan hazaballagtunk este 7 körül.

Úgy volt, hogy este elmegyünk Campo Grande-ba (ami a Pelourinho melletti városrész) megnézni egy újabb karneváli felvonulást de annyira ki voltunk tikkadva a korábbi napok folyamatos császkálásaitól, hogy lemondtunk erről az elképzelésről. Eme mulatozást ellensúlyozandó szerény kis lakunkban éltettük a brazil SKOL söripar kiváló termékét kora hajnalig, majd a terasz függőágyában ért utol az álom.

Karnevál 4. nap és egy kis izgalom
2004-02-23
A nap ismételt henyéléssel indult. Reggelizés utántól délután 2-ig az apartman egyetlen függőágyán "veszekedtünk" felválva. Miután ebbe belefáradtunk, ismét elindultunk Pelourinhoba egy kis action-re kiéhezve.

A belváros ismét óriási embertömeggel fogadott. Elmentünk Alexandra hoteléhez, hogy búcsút vegyünk egymástól (ő ugyanis ezen a napon repült tovább Rióba) de sajnos elkerültük egymást mert túl későn érkeztünk. :( A tömeget látva egyékbként most már igazoltnak bizonyult az a tézisem, hogy a karnevál végéhez közeledve egyre többen mennek ki az utcára. Láttam már ilyet máskor is, hogy egy nyárdélutáni melegben egy téren (mondjuk egy koncert alkalmával) összegyűlnek egy csomóan, de hogy egy egész belváros az összes utcájával dugig legyen emberekkel, ez még nekem is új volt. Az első alkalommal megszületett bennem az az érzés, hogy kezd elegem lenni ebből. Jópofa a karnevál de mivel minden nap ugyanazokat látja az ember, egy idő után ez is unalmas lesz. Az áradó energia és boldogsághullámok az rendben van, de a tolakodás, nyomakodás, nem is beszélve az egyre növekvő igénytelenségről az már fárasztó.

Este 6-kor ismét a Mama Bahiában gyűltünk össze vacsizni. Hatalmasat vacsoráztunk utoljára így heten, ugyanis Alex, Oren és Rebeca 2 nappal korábban kitalálták, hogy nekik 3 nap elég ebből az őrületből és inkább buszoznak egyhuzamban 45 órát de elmennek Florianopolisba, Dél-Brazíliába. Ők tudják. Vacsi után visszatértünk a "lakosztályunkba", majd érzékeny búcsút vettünk a továbbutazóktól. Este 10-kor Elinek elkezdett viszketni a viszketnivalója és rávett, hogy menjünk el Campo Grande-ba mert tutira jó buli van és ott még nem voltunk. Nem sok kedvem volt hozzá de valószínűleg életem során nem sokszor fogok Brazíliában karneválozni így sikerült a csábítás. Mind a négyen (akik maradtunk) bementünk a központba.

(Útközben még interneteztem egyet Csabinak, akivel már hetekkel korábban leleveleztem, hogy eljön Salvadorba karneválozni és úgy volt, hogy feb. 23-án éjszaka érkezik. Kiderült egy friss emailből, hogy Csabi eladta a mobilját, így egyetlen kapcsolódási pontunk a net. Már ekkor féltem, hogy ez nem lesz oké. Megírtam neki mindenesetre, hogy kb. hova jöjjön és hányra de nem hittem benne, hogy ez így sikerülni fog. Salvador hatalmas és veszélyes. Egyedül fehér embernek az éjszaka közepén...)

Campo Grande a történelmi belváros alatt található városrész. Gyalog kb. 15 perc odajutni. Az odavezető úton átvágtunk először Pelourinho-n majd elérkeztünk Campo Grande határvonalához. Ezt nem volt nehéz észrevenni, mert iszonyúan hatalmas volt a tömeg. Egymás után mentek az utcán a Trio Electrico kamionjai. Az egyiket követve belekeveredtünk egy óriási örjöngő embermasszába. Ellenkező irányba kb. 2-3 percenként vittek el a rendőrök veszélyes elemeket és ha kell ütötték is őket, hogy viselkedjenek. Az emberek tolakodása és nyomakodása pár perc alatt kiborított bennünket. Nem is beszélve arról a nem elhanyagolandó tényről, hogy az egész tömegben mi voltunk egyedül fehérek. Azért ezt még számunkra is ijesztő volt konstatálni. A legelső adandó alkalommal megfordultunk és határozott léptekkel elindultunk hazafelé. Ebből elég volt. A Trio Electrico-król üvöltő ritmusos zenén kívül - ami tényleg páratlan hangulatú - minden teljes gáz. Az emberek fele szétkábítószerezve vonaglik a tömegben, a másik fele önkívületi állapotban őrjöng de nem látszik a boldogság. Az látszott, hogy azért buliznak mert muszáj. A korábban tervezetthez képest így jóval korábban hazaértünk. Örültünk, hogy láttunk ilyet és mégjobban örültünk, hogy karcolás nélkül megúsztuk.

Hogy Csabi a általam írott emailt el tudta-e egyáltalán olvasni az sajnos ezen a napon már nem derült ki. A "megbeszélt" helyszínen és időpontban nem jelent meg Csabi, pedig 15 percenként visszamentem erre a házunkhoz közeli térre. 3/4 3-ig vártam majd feladtam. Talán majd másnap. Reméltem, hogy Csabinak sikerült valami szállást kerítenie az éjszaka közepén.

Beszippantott a függőágy.

A karnevál utolsó napja
2004-02-24
Reggel 10 magasságában tojásrántottás szendviccsel indult a nap. Meg egy kis náthával. Egyszerűen nem tudom, hogy mit kellene tennem ahhoz, hogy 2 hetente ne üssön ki a buli 1-2 napra. A test jelez, ha pihenést kíván, szóval azt hiszem, hogy muszáj lesz a közeljövőben többet pihennem. Végül is ez volt a karnevál utolsó napja, szóval lesz lehetőségem mostantól bőven aludni eleget.

Délután fél 2-re beértünk a belvárosba és azonnal internetezni indultam, hogy megtudjam mi lett Csabi cimborámmal. Három email várt tőle amiből kiderült, hogy túl késő érkezése miatt nem jött el hozzánk, hanem Barra környékén bérelt egy szobát az éjszakára. Azonnal válaszoltam neki, hogy jöjjön a központba, s 1 órán belül már találkoztunk is. Rövid séta után ismét Mama Bahia következett, ez alkalommal azonban másfél órát vártunk a kajára. Kiszolgálásból elégtelen. Már csak 1 napot maradok Salvadorban de ide se megyek többet.

Du. 5 körül elbuszoztam Csabival a cuccaiért Barra-ba. Meg kell mondjam, bátor gyerek ez a Csabi. A buszon az egyik kissé illuminált állapotban lévő srác tüzet akart kérni Csabitól, aki közölte vele, hogy a buszon nem gyújthat rá és különben is mit képzel. Mondtam Csabinak hogy nézzen már körül, má' megint mi vagyunk egyedül fehérek a buszon de ő ennek ellenére megmondta a srácoknak a magáét. Jól megmosolyogták. Szerencsére nem lett az egészből semmi és nem dobozoltak be minket a buszról való leszállás után. Barran már állt a bál de minket már nem érdekelt. Engem legalábbis nem. Gyorsan felszedtük a cuccokat majd fogtunk egy taxit és 'hazamentünk'.

Este 10-ig otthon pihiztünk, majd elhatároztuk, hogy mégiscsak bemegyünk megnézni az utolsó csinnadrattát. Csabi teljes extázisban nyomta az utcán egy idő után, mi Elivel már csak takarékon néztünk ki a fejünkből. Az utolsó dobás nem volt semmivel sem különlegesebb a már korábban látottaktól. Az egyetlen dolog amit sajnáltam, hogy a hatalmas Trio Electrico-s felvonulásokról nincsen egyáltalán fényképem, mert ezek mindig este voltak és akkor már nem mertem a fényképezőmet magammal vinni. Ami viszont a hangzavart illeti, az páratlan volt. Én ilyet még életemben nem láttam. Írd és mondd, kb. 50-100 méterenként voltak hatalmas (óriási!!!!) hangfalak felállítva és mindegyikből másmilyen zene szólt. Mindegyik külön élő koncert volt, vagy egy felállított színpadról vagy pedig a Trio Electrico kamionjairól üvöltött. Mókás volt látni, hogy némelyek már félig összeroskadva de még mindig nyomták a bulit, egymást ölelgették vagy a földön fetrengtek. Megmondom őszintén én nem vagyok az ilyen "masszabuli" híve de mindenképpen érdekes volt ezt a fajta ünneplést is látni és nem bántam meg, hogy végül is a karnevál teljes időtartamára Salvadorban maradtam.

Haza kb. éjjel fél2-re értünk kellemesen megfáradva, majd 2-kor átadtuk magunkat az álmoknak.

Salvador: Nyugalom és béke
2004-02-25
A reggeli közös étkezés után mindannyian bementünk a városba, hogy elintézzük ügyes-bajos dolgainkat. Mi Csabival hotelszoba után néztünk mivel az albérleti idő csak feb. 25-ig szólt és a számomra utolsó - Csabinak ki tudja - éjszakámra kellett valamit találni. Közvetlen a főtér mellett találtunk egy kissé lepukkant szállodát, ahol már az árak sem karneváliak, hanem normálisak voltak. Megtudtam, hogy a repülőtéri busz is két saroknyira indul, így 1.40-ért ki fogok jutni másnap reggel a 70 reálos taxi helyett. (Amit egyébként sem fizetnék ki, mert pofátlanul sok. Hehe.)

Rövid séta után hazatértünk a cuccainkért, majd először Yaniv-tól és Didi-től, majd 2 órával később Elitől is búcsút vettünk. Yanivékkal valószínűleg Buenos Airesben fogok még találkozni de Elivel már - ezen a kiránduláson - biztos nem. Ő még egy kis Boliviát és Perut iktat a programjába, majd májusban hazatér. Lezárult tehát egy újabb fejezet, az Elivel való együtt utazásom fejezete. Egy picit szomorú is voltam e miatt de hát az egész élet erről szól...

Du. 4 után átköltöztünk a belvárosba tehát, majd utána elbuszoztunk Barra-ba. Karneváli bulit nézni már voltam arrafelé de nappal még nem sikerült eljutnom oda. Végül is nem volt nagy durranás az egész de a gyönyörű napsütésben és a 28 fokos kellemes melegben nagyon jól esett sétálgatni. Az egyik ismertebb látnivaló a fényképalbumban is megtalálható Farol da Barra nevű tengerészeti múzeum volt ami a közepén lévő világítótornyával a városrész szimbóluma. Sötétedés után beszendvicseztünk egy fain kis kajáldában, majd visszatértünk Pelourinho-ba.

Salvador egész más karnevál nélkül mint karnevállal. Az előző 5 napban olyan intenzív őrület folyt, hogy a nyugalmas utcácskák látványa és hangulata teljesen furcsa volt. Mindazonáltal ilyen állapotban könnyebb is szemügyre venni a gyönyörű kolóniális épületeket és az sem elhanyagolható tény, hogy nem kell annyira figyelned minden léptedre és vigyázni a zsebtolvajokkal szemben. Az esti sétát képeslapvásárlással és nyugis nézelődéssel fűszereztük. Ezek után visszatértünk a hotelba és pihiztünk 1-2 órát.

Az este folyamán tettünk mégegy kört a belvárosban, interneteztünk egy sort majd hazamentünk és lepihentünk kb. éjjel 1.30-kor. Salvador ennyi volt. :)

Folytatás: Foz do Iguaçu (2004.02.26. - 02.27.)