Buenos Aires

Érkezés Buenos Airesbe, majd városnézés: San Telmo, La Boca
2004-02-29
SZÖKŐÉV!!!! Nyertem egy napot. Hihetetlen. Már korábban észrevettem, hogy a 2004-es év szökőév és akkor is örömködtem egyet. Yaniv, az egyik izraeli srác, akivel Salvadorban laktam együtt, ezen a napon ünnepli 24. születésnapját. 24 éves a manus és még csak 6 születésnapja volt. Na ezt add össze. Csóró cigánygyerek, ekkora egy pechet... :)

Buenos Airesbe életemben először tehát egy február 29-én értem. A 2004-esen. A buszon érkezés előtt 1-2 órával "media luna"-kat osztogattak reggeli gyanánt. Az ugyanis a tipikus argentin reggeli. A media luna jelentése félhold és egyébként meg croissant franciául. Magyarul nem tudom, mert a francia szót használjuk mi is. :) Kiskifli alakú édes péksüticske. :) Nyammmmmmm.

Röviddel 10 után futottam be a központi, Retiro névre hallgató buszpályaudvarra. Fogtam egy taxit és elirányultam az Eran-nak megbeszélt hotelbe. Az idő csodálatos volt. Ahogy a taxiból néztem a még ébredező Buenos Aires utcáit (itt ugyanis a szombat esti bulik vasárnap reggel 8-kor érnek véget), olyan meleg érzésem támadt. Úgy éreztem, mintha már jártam volna itt. A taxisofőr egy jókedélyű uruguayi fószer volt, aki vidáman cigarettát pöfékelve nyomta a mókás sztoriait. (Argentinában állítólag mindenki dohányzik és mindenhol. Erről már az az Argentínát megjárt haverok meséltek. Nice. :) Fél 11-kor megtaláltam Eran-t San Telmoban, a Brisas del Mar nevű hotelben. Fain 2 ágyas szoba, fejenként 10 peso. Az kevesebb mint 800 ft. ÉS KÖZPONT!!!! Huhuhuhuhuuuuuuuuuu. :)

Fáradtak voltunk mind a ketten de az idő annyira csodálatos volt, hogy nem maradhattunk a szálláson. Felhőtlen égbolt 25 fokkal. Mennünk kellett. Annál is inkább, mert San Telmoban vasárnaponként van az antik vásár, a városrész közepén található Plaza Dorregon. Buenos Aires legfőbb jellegzetessége a tango. Akárhova mész mindenhol ezt látod. Utcán tangót táncoló párok, akik fotó után azonnal szaladnak hozzád, hogy megkapják jogos "fizetésüket". Egy alkalommal nem csak, hogy kért aprópénzt az egyik táncoshölgy, hanem szinte rámparancsolt, hogy fizessek mert a fotó nincs ingyen. Szívesen adtam nekik mert tényleg nagyon ügyesek voltak de azért ez a stílus nem tetszett. San Telmo egyébként nagyon édes kis városrész. Régi épületek, hangulatos kávézók, macskaköves utcák. Kicsit olyan Budapest feelingem volt, Talán nem is csoda, hogy az Evitáról készült mozifilmet (Madonnával és Antonio Banderassal a főszerepben) félig itt, félig pedig Budapesten forgatták. Ami a vásárt illeti, úgy éreztem magam, mintha az 50-es években lennék. Pedig arról nekem fogalmam se lehet ugyi, hogy az milyen volt... 30-50 éves könyvek, bútordarabok, csillárok, vázák, színes szódásszifonok, amit akarsz. Minden ami antik. Eredeti újságcikkek mindenki Evitájáról, (aki az 50-es évek elején halt meg), múlt évszázad közepi rendszámtáblák és Maradonát éljenző plakátok. Egyszóval valami, amit az idelátogatónak érezni kell. Mázlink volt, hogy épp vasárnap reggel futottunk be és azonnal belecsöppenhettünk egy ilyen világba.

A délután második felében a "La Boca" városrészt látogattuk meg. Ez amellett, hogy a neves buenos airesi Boca Juniors futballcsabat otthona, egy viszonylag szegény de kedves kis városrész. Az odavezető úton a San Telmo és La Boca határvonalán fekvő Parque Lezama-n is keresztül kellett mennünk, ahol vasárnaponként ugyancsak kirakodóvásár van. Itt azonban nem antik tárgyak, hanem ócska ruhadarabok kerülnek "terítékre". Igazán ebben a vásárban jön rá az ember, hogy Argentínában tényleg gáz van. A bóvlibbnál bóvlibb játékok, ruhák, cipők, 80-as évekbeli IBM computer (ami még eltüzelni se jó mert műanyag meg fém az egész) és amit még nem is tudsz elképzelni. Mindez potom áron, egy viszonylag jó állapotú cipő kerül annyiba mint egy gombóc fagyi. La Boca-ban főleg az El Camino névre hallgató belső negyedet vizslattuk meg, mely néhány utcácskából áll mindössze. Az El Camino egy tipikus turistahely színes házikókkal, minden sarkon profi tangózók és híres argentin figurákról készített bábuk mosolyognak rád, szóval fainság. 1-2 órát sétálgattunk itt Eran-nal majd ettünk egy kis helyi pizzát (amit a könyvem szerint ki kellett próbálni) és elindultunk vissza San Telmoba.

Már korábban is feltűnt de a visszavezető úton világosodott meg bennünk, hogy azért olyan sok a futballmezben rohangáló az utcán, mert Boca Juniors rangadó van. Irány tehát a stadion! Mikor odaértünk már ment a meccs, így nem is jutottunk közel, hanem csak 2 saroknyira. Minden sarkon rendőr állt, az utcán kintrekedtek pedig csendesen próbálták valamilyen módon követni a meccs izgalmait. Egyszer csak egy 4-5 motorosból álló feketeruhás alakulat jelent meg. Mindenki elkezdett szanaszét szaladni. Az egyik utcai árustól megtudtam, hogy ezek az ún. "rendfenntartók", akik csak arra várnak, hogy valaki ellenkezzen 1 percre is, hogy aztán meg jól agyonverhessék. Azonnal meggyőztek, hogy eltakarodjak messzire. A meccs végeredményét, de még a részeredményt sem tudtam meg. Mintha érdekelt volna.... :)

A visszavezető félórás séta közben Eran szórakoztatott a sztoriaival. Ezeket már korábban is tudtam de azért írok róla, hogy mi magyarok sokkal jobban értékeljük a saját "rendszerünket". Izraelben mindenki sorköteles, a férfiak 3, a nők 2 évet kell, hogy a hadseregben lenyomjanak. A férfiakat leszerelés után is évente 1 hónapra berántják mindaddig, amíg el nem érik a 45 éves életkort. Ez a behívó bármikor megtörténhet és menned kell. Az egyetlen mentséged, ha az országon kívűl vagy. A kiképzés halálkomoly és nagyon alapos. Eli orvosi szolgálatot teljesített a 3 év alatt, Eran viszont a speciális hadtest egyik embere volt. Iszonyú komoly bevetései voltak, a társai közül 13-man haltak meg különböző harcokban a 3 év alatt. A manus mindenféle harcművészetekben is otthon van valamennyire és a kemény hadseregben töltött évek hatására nem fél semmitől. Igaz én se sokmindentől félek, de azért egy ilyen fickó mellett még nyugodtabbnak is éreztem magam. Még akkor is ha nálam 7 évvel fiatalabb. :)

Az este folyamán a hotelben pihiztünk egy darabig, majd 9-10 óra magasságában elmentünk vacsizni. A Plaza Dorrego-n, ahol napközben az antik kirakodóvásár volt, most helyi emberkék táncolták a tangót. Ez már nem turistacsalogató, hanem a való világ. Helyiek lejöttek a térre vacsizni, utána meg táncoltak egy kicsit. Óriási dolog volt ilyet tapasztalni. Rövid szemlélődés után bevágódtunk egy étterembe és a változatosság kedvéért ismét bélszínt vacsiztunk. Annyira császárok az argentinok ebben, hogy egyelőre még nem tudom megunni. Itt az ember igazán elgondolkozik a vegetariánus mivoltján, ha az. :)

Hazafelé még leszólított minket egy 70 év körüli bácsika, hogy vegyünk tőle egy arany karórát. Mondtuk, hogy nincs ilyenekre szükségünk mirt közölte, hogy ő is csak azért adja el, mert nincs más jelenleg, amit pénzzé tehetne. Azért ezt nagyon szomorú volt látni.

Éjjel 1-2 felé aludtunk be egy rövid eszmecsere után.

Buenos Aires: Belváros és üzleti negyed
2004-03-01
A szunyát kivételesen reggel 11-ig nyomattuk. Kicsit álomkórosnai is éreztem magam, mikor felkeltem. A hotellel szemközti kávéházban reggeliztünk meg röviddel dél után. A terítéken természetesen kávé és medialuna volt. Az alapból kávé mellé járó sütik natúrak (töltet nélkül) de lehet mindenféle töltettel is kapni mindenféle ízben. A legnépszerűbb a "dulce de leche", ami 2 féle halmazállapotban létezik és magyarul 2 neve is van. Folyékony állapotban mi sűrített tejnek, szilárdabb állapotban pedig karamellának hívjuk. Argentinában állítólag mindennek ami desszert, valamilyen szinten köze van a "dulce de leche"-hez.

Reggeli után a modernebb belvárost indultunk el felfedezni. Buenos Aires legközpontibb és legszélesebb kb.12-14 sávos sugárútja az "Avenida 9 de Julio" és mindent ehhez a 4 sávos "tengelyhez" viszonyítanak. Ez a sugárút É-D irányban szeli ketté a várost, nyugatra - az óceán felé - az üzleti és egyéb hivatalos szervek épületei találhatók, keletre minden ami nem feltétlenül az. Legelőször a K-NY irány legfőbb tengelyét, az "Avenida de Mayo"-t sétáltuk be. Ez "egy az egyben" Andrássy út. De most komolyan. Igaz, hogy K irányba egyirányú de mégis az épületek stílusa, a fák elhelyezése, a kávézók és a kisebb-nagyobb üzletek ezt az érzést keltették bennem. A sugárút végén található a rózsaszín színű elnöki palota, a Casa Rosada, aminek híres erkélyéről Eva Peron a néphez szólt annak idején. (És mellesleg Madonnával is itt forgatták ezt a jelenetet az Evitában.) Az elnöki palotától egészen a modern sétálóutcáig jutottunk a délután közepére, ami viszont olyan mint minden nagyváros üzletekkel teli sétálóutcája. Eran utazási csekkjeit megpróbáltuk beváltani az American Express központi kirendeltségén (sikertelenül), s az itt található utazási irodában azt is megtudtuk, hogy mindössze 300 pesoért (ami kb. 23.500 Ft) van közvetlen repjegy El Calafate-ba, ami a következő állomásunk B.A. után Patagónia déli részén közel a Tűzföldhöz. Ez nagyon jó hír volt, mert a busz kb. 3 nap alatt ér le oda és csak 20%-kal olcsóbb.

A délután hátralévő részét kajálgatással és nyugis nézelődéssel töltöttük. Őszintén szólva egyre inkább az volt az érzésem Argentínával kapcsolatban, hogy itt egy picit megállt az idő. Ami nem negatív csak egy picit furcsa. A kávézók és éttermek hangulata, s az, hogy még mindig minden Evita. Néhány újságárusnál még mindig kint van az eredeti 1952-ból származó napilap, amelyben Evita haláláról adnak hírt. Ezek természetesen nem zavaró tényezők csak érdekes ezt látni. Ami egyre inkább idegesít az viszont az, ami a gazdasági problémák miatt az emberekben kialakult. Erről írtam is egy "eszembejutást", így azt ide most nem ismétlem meg.

Argentínában ugyanúgy mint Spanyolországban van délutáni szieszta. Főleg magánvállalkozások és kisebb üzletek du. 2 körül bezárnak és csak néhány óra múlva nyitnak ki újra. Vannak éttermek is, melyek 4 óra szünetet tartanak. Ebből adódóan számos üzlet elég későig tart nyitva, így még 8-9 felé is lehet shoppingolni. :) Mi ugyan nem gyakoroltuk ezt a csodás tevékenységet de sötétedés utánig nézelődtünk és sétálgattunk.

A hotelbe 8 körül értünk vissza. A nap hátralévő része pihizéssel telt nagyrészt és éjfél körül szippantott be az ágy. Ez a nap is megvolt. :)

Buenos Aires: Városnéző séta és látogatás Recoletában
2004-03-02
Ismét reggel 10 körüli kelés és majdnem délben történő reggelizés indította a napot. A délután első programjaként ismét elmentünk az American Express helyi kirendeltségére, az előző napon ugyanis nem sikerült Eran utazási csekkjeit beváltani, mert túl későn értünk oda. Ezúttal sikerrel jártunk és repülőjegyet is sikerült vásárolnunk El Calafate-ba március 9-re. 3 és fél órát fogunk repülni és már lent is vagyunk Patagóniában. :) Stenk.

Délutáni programnak Recoletát terveztük be. Ez a városrész elsősorban az itt található temetőről híres, ami úgy néz ki mint egy városka. Ez most nem akarom itt hosszabban ecsetelni, a fényképalbumban van róla fotó. Ugyanúgy, mint Párizsban a Pére Lachaise esetében, ide is a híresebb argentinok temetkeznek, s Evita (Eva Peron) és a Duarte család sírhelye is itt található. Ezt kötelező programként meg is látogattuk, majd visszabuszoztunk a belvárosba. A buszon ülőhely nem volt, a belmagasság meg 190 cm-es a helyi buszokban. Én 198 cm vagyok, szerinted élveztem az utat? :) Ja igen, erről még nem írtam. A buenos airesi metró haladási iránya olyan mintha Angliában lennénk. A metróállomások két szélén van a peron (gy.k. pl. Pillangó utca, Bp. :) a metró mégis a vágányon állva jobbról jön. Felülről nézve a jobb oldali sáv megy lefelé, a baloldali felfelé. Még erre sem jöttem rá, hogy miért. (Párizsban is ugyanígy vannak az állomások de ott normális irányba mennek a járatok.)

A késő délután sétával, késői ebédeléssel és semmittevéssel telt. Kicsit interneteztünk, kicsit kávéztunk, csak ami jól esett. Az internet egyébként Buenos Airesben elképesztő. Írd és mondd, MINDEN háztömbben van egy internet kávézó, olyan szintű a verseny, mint szerintem sehol máshol a világon. ADSL, DSL sebességgel lehet netezni A$ 0.75-2.50/óra között. (1 Argentin Peso = 80 Ft) Az "elég" jó. A város tele van ún Locuturio-kkal, melyek olyan nyilvános telefonfülkéket egyesítő boltocskák, melyekben nem telefonkártyával működik a hívás, hanem bemész a fülkébe kapsz egy kódot, aztán amikor kijössz, a kód alapján megmondják, hogy mennyit beszéltél és fizetsz. Ezekből is van minden tömbben 2.

Egészen este 10-ig kóvályogtunk Erannal a központban, majd hazametróztunk komótosan. Eran még éjfél körül elment pendülni egyet de én már nem bírtam. Öreg vagyok én má' ehhöz. :) Meg itt különben is reggel 3-kor kezdődik a buli állítólag. De inkább ezekről majd akkor írok ha megtapasztaltam.

Szóval hát, holott, ámbár, keresztül és múlva, én ismét alvással koronáztam a napot röviddel 1 után.

Buenos Aires: Sétafika Puerto Maderoban és a belvárosban
2004-03-03
Reggel 11-kor sikerült kikászálódni az ágyból má' megint. A napi programot reggeli közben találtuk ki és nem kellett sokáig töprengeni rajta. Buenos Airesben nincs olyan sok látnivaló, így szükségtelen azon agyalni, hogy az összesen itt töltött 9 nap alatt hogyan fogunk mindent a programba sűríteni.

Az idő csodálatos volt, így a sokat sétálós felfedezés módját választottuk. A San Telmo mellett található Puerto Madero városrészt jártuk be, annak is főleg egy természetvédelmi egységét, a "Reserva Natural Costanera Sur"-t. Itt számos védett madárfaj és növény található, a buenos airesiek kikapcsolódóhelye. Mármint ha természetre vágynak. Sok a biciklis és a kocogó és jónéhány szerelmespárt is észrevételeztünk, amint a fák árnyékában duruzsoltak. :) Ez a város legnyugatibb része, ennél nyugatabbra már csak a Rio de la Plata található, ami az Uruguay és a Paraná folyók közös deltatorkolata. Kellemeset sétáltunk tehát ebben a nyugodt környezetben, majd elindultunk a belváros felé. Útközben belefutottunk a "Fragata" nevű kisebbfajta vitorlás csatahajóba, mely a legrégebbi még vízen lévő hajó Argentínában. Az angolok építették 130 éve, s hosszú éveken keresztül járta a világot, voltak háborús bevetései is. Ma már csak múzeumként üzemel és bőven megéri a 2 peso-t, amit beugró gyanánt szednek rá.

Délután 4 lehetett amikor már ismét az egyik központi tengelynek számító Avenida de Mayo-n lébecoltunk. Elmentünk meglátogatni 2 lányt, Eran izraeli cimboráit. Velük együtt, plusz még 3 másik izraelivel, akik csatlakoztak hozzánk megebédeltünk (vagyis ez már uzsonna volt) egy közeli étteremben. Egyszerűen elképesztő, hogy mennyi izraeli fiatal utazgat Dél-Amerikában. Erre már ugyan felkészítettek korábban is, hogy ez így lesz de azért azt nem gondoltam, hogy ennyire, Buenos Airesnek is vannak olyan internet kávézói, ahol van héber billentyűzet és olyan központban lévő éttermei, ahol meg van étlap héberül. S nem csak ezeken a helyeken, hanem az egész városban is tuti, hogy a legnépesebb kisebbség az izraeli. Tanítgatnak a srácok erre-arra (ami természetesen slang) de hogy én ezt a nyelvet valaha képes lennék-e abszolválni, azt kétlem. Vacsora után shoppingolni indultunk, mert venni akartam még egy hosszú nadrágot, hogy legyen a patagóniai kiruccanásra legalább 2. Sajnos nem sikerült - egyelőre - mert minden nadrág rövid volt. Pedig az argentinok nem is olyan törpék... :( A progamba még egy rövid kis internetezést préseltünk, így kiderült az is, hogy a Rio de Janeiroban meglátogatott brazil barátosném Livia eljön meglátogatni Buenos Airesbe a hétvégére. :)

Az esti program nagyon jónak ígérkezett. Már az előző napon az egyik hotelünkben megszálló - természetesen - izraeli sráccal lezsíroztuk, hogy szerda este focimeccsre megyünk. Boca Juniors (Argentína) vs. Colo Colo (Chile). Én teljesen hülye vagyok a dél-amerikai focicsapatokhoz de ez állítólag egy fain kis Bajnokok Ligája Dél-Amerika módra szintű game volt. Eran egyeztetett a részletekről, s az információk szerint a meccs este 10-kor kezdődött. Furcsának tűnt számomra a késői kezdés, de azok után, hogy tudvalevőleg éjjel 2-kor nyitnak az éjszakai táncos szórakozóhelyek, én már semmilyen késői időponton nem lepődöm meg Argentínában. Nem is siettünk hazafelé mondván, hogy van idő mindenre. 9 előtt pár perccel értünk vissza a hotelbe, ahol a jegyet intéző srácoktól egy cetli várt, hogy a meccs kezdési időpontja 19.30. Áááááááááááááá. "Szóval nem nézek meccset megint" - gontoltam. Rióban már lecsúsztam egy meccsről a Maracaná stadionban, most meg itt Boca-ban. Valamiért nem akar ez nekem összejönni. Bukováré 10 peso... Túlélem. :(

Este 11 körül egy közeli étteremben nyomtunk még egy kis raviolit vacsi gyanánt, majd éjfél után nem sokkal beszinyeltünk.

Buenos Aires: Séta, gokartozás, buli
2004-03-04
Sok sok sok alvást követően dél körül "megébredtünk" Erannal. Közel du. 1 óra volt már, amikor a szokásos kávéházunkban a sarkon becsaptuk a sütikés, kávés reggelit. Tanakodtunk egy ideig, hogy mit kéne csinálni, aztán eszünkbe jutott, hogy a Kongresszus épületét még nem láttuk, így aztán először oda indultunk.

A "Palacio del Congresso" névre hallgató épületet ötletgazdagság hiányában - valószínűleg - az argentinok a Washington D.C.-ben található híres Capitoliumról koppintották. Természetesen lehet, hogy más oka volt eme építészeti meggondolásnak de mindenesetre tényleg nagyon hasonlít a kettő egymásra csak a Capitolium az szebb. A Kongresszus előtti parkban Auguste Rodin híres Gondolkodójának a másolata figyel, aminek eredetije ugyancsak nem argentin szülemény de az se baj. Mivel az épületbe bejutni nem lehet, így a kívülről való szemlélődést "seperc" alatt lezavartuk, s 3 óra körül már ismét a "szeretett" Avenida de Mayo-n bóklásztunk. Útközben beleakadtunk egy sportcikkeket áruló boltocskába ahol csodák csodájára találtam egy hosszú nadrágot (made by Columbia Sportswear), amit egy az egyben rám öntöttek. 147 pesós árával nem volt ingyé, de mivel szükségem volt egy újabb nadrágra a közelgő patagóniai túrázáshoz, ezért nem gondolkodtam sokáig.

Eran az Avenida de Mayo-n található Casa Zoola néven futó izraeli utazási iroda által megtudta, hogy Buenos Airesben található egy Kartodromo nevű kisebbfajta gokart pálya, ahol viszonylag "óccsóér" lehet go-kartozni. Én nem vagyok egy sebességmániás de még soha nem csináltam ilyet, ezért támogattam az ötletet. Késői ebédként du. 4 körül becsaptunk egy hatalmas bélszínt, majd elindultunk a város szélén található go-kart pályára. Közel 2 órába telt mire kiértünk de megérte a hosszú út. 27 pesóért fél órán keresztül nyomattuk a mókát és óriási élmény volt. Nem lennék autóversenyző de megértem azokat, akiket az adrenalin szint növekedés és a sebesség mámora rabul ejt. Eme remek móka után visszatértünk San Telmoba - újabb 2 órás buszozás után - majd éjfélig a hotelben punnyadtunk.

Livia gépe Rióból éjfélkor szállt le, így azt beszéltük meg, hogy éjjel 1 körül találkozunk előre lezsírozott szálláshelyén, az Ibis Hotelben Buenos Aires közepén. Ahogy az meg van írva minden simán is ment és nem sokkal 1 után már együtt készülődtünk a hajnali bulira. Már említettem korábban is, hogy itt a bulik igazán 3 óra felé indulnak be, ezért nem kellett annyira sietnünk. Röviddel 3 után fogtunk egy taxit és elkocsikáztunk a "Buenos Aires News" nevű diszkóba, Palermo városrészbe. A buli sajnos elég gyenge volt, kicsit táncikáltunk, iszogattunk, aztán 5 körül be is zárt a bazár. Ezt őszintén nem igazán értettem, mert ha 3 körül indul be a party, akkor hogy lehet 5-kor bezárni egy klubot. Na mindegy. Zárás után visszataxiztunk a központba és egy McDonaldos reggelivel zártuk a csütörtöki napot. Alvás 6 körül.

Buenos Aires: Városnézegetés Liviával
2004-03-05
A késői (vagy korai?) buli miatt ismét dél körül keltünk. Livia csak 3 napra tudott Rióból elszabadulni, ezért nem akartuk az egész napot "regenerálódással" tölteni. Gyors "reggeli" után a délutánt kettesben töltöttük, s az általam már korábban többször keresztül-kasul bejárt belvárosi részt sétáltuk be. Jókat beszélgettünk, s sokat pótoltunk mindabból amit riói tartózkodásom alatt nem sikerült, mert Livia akkor szinte minden nap dolgozott.

A nap legszomorúbb eseménye a Buenos Airesiek számára, hogy legnépszerűbb televíziós riporterük, a 33 éves Juan Castró ezen a reggelen halt meg. Minden ezzel volt tele, s még az utcán is volt, aki hangos beszéddel gyászolta az elhunyt médiasztárt. Juan C. állítólag 2 nappal korábban esett ki a 2. emeleti lakásának erkélyéről rejtélyes körülmények között, s az azonnali orvosi beavatkozás is csak 2 napig tartotta életben. Isten nyugosztalja. A gyászbeszédek mellett egyébként belefutottunk egy gyenge kis bank ellenes tüntetésbe is. Ez itt állítólag mostanában mindennapos. Kisebb nagyobb csoportok argentin zászlóval és hangosbeszélő (nem jut eszembe a normális megnevezése, tudjátok az a tölcsélszerű izé) társaságában csendesen őrjöngenek a rendszer ellen. Meg is értem őket.

Este 6 után elindultunk Palermo városrészbe meglátogatni egy közös ismerősünket, Carolinát. Carolina egy argentin lány, aki 2000-ben New Yorkban töltött 5 hónapot és ugyanazon a manhattani rezidencián lakott, ahol Livia, innen volt az ismeretség. Igaz ugyan, hogy igazából se Livia se én nem tartottuk vele a kapcsolatot de Livia felvette vele a kontaktust pár hete, s így sikerült mégiscsak egy rövid csevelypartit összehozni. Jókat nosztalgiáztunk az együtt töltött néhány óra alatt, majd látogatásunk után elmetróztunk Puerto Maderoba vacsorázni. Egy hangulatos olasz éttermet választottunk ("il gatto") ahol minden rendben volt a kaját kivéve. Túlfőzött, kissé alulfűszerezett tészták furcsa intenzitású kiszolgálással. Emlékeimben kutatva azonnal felfedeztem, hogy a pincérünknek annyi köze volt a felszolgáláshoz, mint nekem anno New Yorkban a kezdetek kezdetén. :)

Vacsi után levezető séta következett, majd hazamentünk és bealudtunk mint a bunda.

Buenos Aires: Baráti látogatás Tigre-ben
2004-03-06
A nap első felét végiglustálkodtuk má' megint, aztán egy ugyancsak egy, a Carolinához hasonló körülmények között még anno New Yorkban megismert argentin lányt, Barbarát indultunk el meglátogatni. Barbara egy állati jó fej 30 éves, mára már kétgyermekes családanya, Livia egyik kedvenc barátnője volt az államokban és a Buenos Airestől 50 percnyire északra található Tigre-ben lakik. Késésben voltunk ezért taxival mentünk.

Említésre méltó és érdekesség, hogy Buenos Airesben a taxik iszonyú olcsók. Átautózod a fél várost és fizetsz mondjuk 7 pesót. (ami 500 Ft). Tigre 50 percnyire van és már 30 pesoért (2300 Ft) eljutsz egy ekkora távolságra lévő helyre. Az üzemanyag ugyan nem drága, de hogy mi éri meg az itteni taxizóknak ezt a "kedvezményes" díjcsomagot, azt nem értem.

Mivel a délután folyamán egy igen heves zápor sújtotta Tigre-t és környékét, ezért egészen este 8-ig viribültünk Barbaránál, majd villámgyors városnézés után visszavonatoztunk Buenos Airesbe. Tigre egyébként - állítólag - egy gyönyörű kisváros, kár hogy nem volt lehetőségünk napközben bevizsgálni. Talán majd legközelebb...

Az este folyamán még elmentünk San Telmoba vacsorázni egyet, majd éjfél körül visszamentünk a hotelbe és beszunnyadtunk. A sok semmittevés ellenére is el tud fáradni az ember. :)

Buenos Aires: San Telmo vásár ismét, búcsú Liviától
2004-03-07
A reggeli lustálkodás után elmentünk San Telmoba megnézni az Antik vásárt. Csakúgy, mint az előző héten, most is dugig voltak az utcák emberekkel, az egyes standokon régebbinél régebbi kacatokat, antik tárgyaikat áruló vásárosok, a sarkonon valamilyen művészeti tevékenységet folytató emberkék produkálták magukat. Kb. 3-ig sétálgattunk az antik vásárban, majd elindultunk visszafelé a központba.

Délután 4 óra körül a Livia hoteléhez közeli egyik pizzériában elvitelre rendeltünk egy pizzát, majd összepakolás közben azt jóízűen elfogyasztottuk. 16.30-ra jött a taxi értünk, hogy kivigyen a reptérre. Nem vagyok egy nagy búcsúzkodós de mivel nem tudom, hogy legközelebb tényleg mikor találkozunk, ezért Livia kedvéért kimentem a reptérre. Egyébként a barátosném egy 3 napos hétvégi "kirándulás csomaggal" érkezett Buenosba (repjegy, szállás, transzfer, stb. benne az árban) s még így is olcsóbban jött ki, mintha csak a jegyet vette volna meg. Mire jók az akciók ugyi...

A TAM Riói járata este 7-kor szállt fel. Őszintén bevallom, szomorú voltam egy kicsit, mert a Liviával együtt töltött 3 nap alatt rengeteget nevettünk, s sok csodálatos emléket felidéztünk a new yorki időkből. Többször eszünkbe jutott az is, hogy milyen furi az élet. Az utcán ismerkedtünk meg 2000-ben a Függetlenség Napján a manhattani Greenwich village-ben, s ezek után 3 és fél évre először Rio de Janeiroban, majd Buenos Airesben találkoztunk. A világ annyira kicsi. :) Az élet pedig megy tovább...

Sztori: Búcsúzkodás után összesen 1.30 argentin peso volt a zsebemben plusz a bankkártyám. Gondoltam kiveszek majd pénzt az automatából de ez sehogyan sem akart összejönni. A reptéren található összes ATM csődöt mondott. Nem volt mit tenni, megkíséreltem a 25km-re lévő városközpontba a visszatérést a kemény 1.30-ammal. A buszmegállóban kiderítettem egy helyi sráctól, hogy ehhez a művelethez legkevesebb 2.05 pesora van szükség és egy buszról vonatra való átszállásra. Mondtam, hogy nekem az nem jó, mert arra nincs pénzem, mire adott nekem 1 pesot, hogy visszajuttasson a belvárosba. Az élet mégérdekesebb fordulatai. Borzasztó érzés 0 lóvéval a zsebedben sétálgatni és milyen furcsa, hogy Téged, a "gazdag" turistát segít ki egy helyi. Megköszöntem a srácnak a kedvességét, majd elkaptam egy buszt 1 pesoért, ami elvitt a reptértől 20 percnyire lévő Ezeizába. Ott fél 8 körül felszálltam egy vonatra, ami A$ 1.05-ért elvitt a Buenos Airesi Plaza de Constitucionra. A pályaudvarról kijőve azonnal egy bankba mentem és hála jól működő automatáknak, pár perc múlva már ismét nem voltam szegény.

És most, ami a legnagyobb poén és a leghatalmasabb logikátlanság. Argentiában a bankautomaták kizárólag 100-ast és annak többszöröseit bírják kiadni, amiből már alapból lehet arra következtetni, hogy a legkisebb bankjegy a 100-as lesz. És ez így is van. Na most. A 100 pesos bankjegyet szinte sehol nem akarják elfogadni mert nem tudnak belőle visszaadni. 3 különböző boltba mentem be, hogy vegyek egy üdítőt de sehol nem fogadták el a zsét, így bosszúsan tovább kellett keresgélnem. Este 9 vasárnap lévén már nagyon sok minden zárva volt, így legalább 15-20 percig szaladgáltam egyik helyről a másikra, mire egy benzinkútnál sikerült a "tranzakció". Már azon gondolkodtam, hogy be fogok menni egy boltba, leveszek valamit a polcról és egyszerűen elkezdem enni. Akkor tutira szereznek nekem váltópénzt, nehogy fizetés nélkül menjek el. Erre aztán a végén nem volt szükség.

11 körül egy szálláshelyemhez közeli kajáldában bekaptam egy nagy tál salátát vacsi gyanánt majd végül nyugalomban dőltem el nem sokkal éjfél után. Ez a nap is megvolt.

Az utolsó napom Buenos Airesben
2004-03-08
NŐNAP! Minden drága nőnek utólag is sok boldogságot kívánok. :)

Szóval, megint hétfő. Nem mintha számítana... :) Délután fél 1-ig szunyáltam. Amióta elindultam otthonról erre még nem volt precendens. Még Rióban minden reggel 7 körül felébredtem, mostanában viszont ez egyre későbbre tolódik. Valószínűleg kezdetekben azért a nagy lazaság ellenére is volt bennem egy kis tudatalatti izgalom a sok rám váró ismeretlen miatt. Mára ez már teljesen elmúlt. Végre. :) Szóval mire magamhoz tértem és megreggeliztem, már délután 2 óra is elmúlt. Eran már korábban elment ejtőernyős ugrásra (itt ezt a gyönyört a turistáknak 420 pesoért mérik, ami az izraeli árnak az 1/3-a, ezért ugrott rá az ajánlatra a srác), így egyedül mentem ez alkalommal sétálgatni.

Az egyetlen városrész, amit még meg kellett tüzetesebben vizsgálnom, az Palermo volt. Ennek közepén ugyanis van egy hatalmas, gyönyörű park. Meg is érkeztem ide fél óra alatt és 2 órán keresztül sétálgattam a zöld ligetes, szökőkutakkal teli parkban. Elmentem egy rózsakertbe is, ahol rengeteg féle, megannyi színben pomázó rózsabokor volt egymás hegyén hátán. Tisztára Central Park fílingem volt. Meg is állapítottam, hogy Buenos Aires félig Budapest, félig New York. A modern belvárosi része inkább európai, Palermo viszont tiszta amerika. Még a házak stílusa is olyan mint New Yorkban a Central Park körüli rész. A palermoi parkban van egy japán kert is, ami ugyan beugró ellenében látogatható csak, de nagyon rendezett és csudi édes. Kellemes menetem desszertje eme kertecske lett. :) 5 óra lehetett már, amikor visszamentem a belvárosba. Itt még végigsétáltam utoljára a "tizensávos" Avenida 9 de Julio-nak a központi részén, majd pihenésként interneteztem egy sört. Vagyis egy sort. :)

Még előző nap összefutottam Oren-nel (izraeli srác még Salvadorból) San Telmoban és megbeszéltük, hogy másnap találkozunk. Ez volt az utolsó esélyünk a találkozásra, mert ők Buenos után másfelé mennek és csak 1 héttel később. Ugyan időpontot nem egyeztettünk, mégis volt egy olyan érzésem, hogy ha odamegyek a diákszállásukra, akkor ott lesznek. Ez így is volt. Oren, Didi és Yaniv a portánál üldögéltek (mintha csak rám vártak volna). A hirtelen egymásnak örülést Alex megkeresése után egy vacsorával öblítettük le. Jókat sztorizgattunk vacsi közben. Érdekes, hogy így ha többször találkozol ugyanazokkal az utazókkal, akkor egy idő után tisztára baráti érzés (vagyis valami ahhoz hasonló) fűz már az adott emberkékhez. Kaja után elsétáltunk a belvárosba és a többség akaratából megnéztünk egy amerikai thrillert (izgalmas, kissé sci-fi, bűnügyi témájú film), a "Gothica"-t Hally Berry-vel a főszerepben. Ezt a filmet NE nézzétek meg. Kiszámítható és csak azért izgalmas mert sejtelmes zene szól az egész alatt. Különben akár még Tom & Jerry is lehetne. :) A film után elköszöntem a srácoktól, majd egy taxit fogtam és hazamentem.

Lefekvés előtt még összepakoltam a cuccaimat, hogy reggel ne kelljen ezzel foglalkozni. Közel 3 óra volt mire ágyba kerültem. Véget ért a buenos airesi nyugalom, a következő napokban ismét kezdődik a sok-sok mozgolódás.

Folytatás: El Calafate (2004.03.09. - 03.10.)