Eszembejutások 5.

Az internet mint sziget
Gyermekkoromban nem vonzott egyáltalán a számítástechnika. Mitöbb, a játékokon kívül nem is érdekelt semmi velük kapcsolatban. Az is igaz, hogy basicban írogatni nem volt akkora nagy stenk mint manapság a Visual Basic vagy a Java által nyújtott lehetőségek. A PCk fejlődésével azonban akarva akaratlanul aztán én is "rab" lettem egy idő után. Olyannyira, hogy manapság már el sem tudom képzelni az életemet a számítógép nélkül. Laptop, digitális fényképező, mp3 játszó - amiket nap mint nap használok - mind a fejlődés általam napi használatban lévő vívmányai. Ha nem lennének, üresebbnek érezném a világot. A minap épp azon gondolkoztam, hogy ez vajon nem gáz-e. A mai ember átlagban rengeteget tölt a monitor előtt naponta. Ilyen drogot én még életemben nem láttam. És mindezek között a legnagyobb az internet.

Utazásaim során egyre gyakrabban merül fel az internet iránti igényem. Járhatok a leggyönyörűbb tájakon, naponta, kétnaponta 30 percre mégis csak kell egy állandó sziget. És ez most nem csak ez a weblap és az, hogy ezt minél gyakrabban akarom frissíteni. Egyszerűen csak jól esik leülni és kikapcsolódni. ICQ bekapcsol, néha rövid csevely a cimborákkal, 1-2 kedves email és máris jobb a nap. Emberi dolog, hogy amiben benne vagyunk azt az adott pillanatban (legyen az a stenkség nonplusz ultrája) nem érezzük különlegesnek. Vagy ha még annak is érezzük, akkor is kell valami ami közelebb hozza a világot. Az internetnél közelebb meg kevés dolog hozza technikai szempontból. És ez egy olyan állandó sziget, ami mindig azt adja, amire vársz. Kapcsolattartás, informálódás, barátkozás, ismerkedés, zene, képek és minden ami ugrál. A mai utazó számára ez egy elengedhetetlen kellék, s a legbékésebb sziget.

A jóisten áldja meg azokat akik ezt kitalálták.

A zene jelentősége
Kodály Zoltán azt állította, hogy "zene nélkül lehet élni de nem érdemes". Bevallom őszintén, hogy zsenge ifjúkoromban még zeneiskolásként is sokszor elmosolyodtam ezen de aztán rá kellett hogy jönnöm, Zoli bácsinak igaza volt. És itt most a zenét mint egészt értem. Bármilyen zene, ami jól esik. Talán nincs is, vagy nagyon kevés azoknak a száma akik számára nincs olyan stílusú zene, ami jól esik. Szomorú vagy, happy vagy, akármilyen hangulatba kerülsz, a zene segít. Ez utazás közben rengetegszer előjön. Ülök a végetnemérniakaró buszutakon és csak felteszem a fejhallgatóimat, bekapcsolok egy "egyensúlyba hozó" dallamot és pár perc múlva már oké is vagyok. Ezzel persze semmi újat nem mondtam (sőt talán még a közhely is ez a gondolat) de kikívánkozott belőlem ez az érzés és az, hogy ezt leírjam.

Talán azért is hagytam abba a profi zenélést egy pár évvel ezelőtt, mert rájöttem, hogy nem tudok olyat alkotni, ami csak az enyém, el tudom fogadni és örömet okoz másoknak. Inkább hallgatom a jó dallamokat és élvezem mások géniuszát. Többek között ezért is jó, hogy magammal hoztam a laptopomat, mert így könnyen tudok gyűjtögetni zenéket ott ahol épp vagyok. Brazíliából szereztem egy csomó "axé"-t, ami teljesen happy zene és akármikor felteszem, most már biztos, hogy a karnevál, a nyüzsgés és a ragyogó napsütés fog eszembe jutni.

P. Zoli barátom, világi cimborám és világutazásom ötletadója sokszor említette Ákos nevét, mint az általa kedvelt popelőadók egyik gyöngyszemét. Utam során elég sokszor hallgatom Ákos dalait és tényleg nagyon bejönnek. Sok bennük az emberi, az érzékeny és a magyar. Külföldön egyedül utazgatva ez az "egyveleg" jól esik. Kösz Áki.... és kösz mindenki másnak is, akik teljesebbé teszik az emberek mindennapjait csodás harmóniákkal. Ez most itt nem az érzelgős, tábortüzes, összeborulós köszönetnyilvánításnak a helye de tény, hogy ha nem lenne velem zene, egészen másnak látnám a színeket és másmilyennek érezném a levegőt.

Nem utolsósorban pedig "God Bless Apple Macintosh Computers", hogy kitalálta az iPod-ot. :)