Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Bendõboldogítók

Gasztronómiai kultúra és a csemegék
Az élmény jelentős részét az étel és italkülönlegességek adják. Ezekről szinte egyáltalán nem írtam a történetekben, ezért is döntöttem úgy, hogy külön szekcióba teszem az általam is megtapasztalt étkezéssel kapcsolatos élményeket, hogy másokkal is megosztassam azt, ami igazán más és úgy kívánod, bárcsak örökre beleépülnének az életedbe.

Brazília
Brazíliában a konyha nem valami változatos. A legtöbb étel rizzsel és babbal készül. (arroz+feijao). Ez egyébként egyszer-kétszer nem rossz de pár nap után begolyózol tőle. "Továbbfejlesztett verzió" az ún. "feijoada", ami az említett 2 összetevő + valamilyen húsból (főleg disznó) készült pörköltszerű izé. Ehető de nem lett a kedvencem. Kipróbálásra mindazonáltal javasolt. Brazíliában népszerűek az ún. "churrascaria"-k, melyek fix áron üzemelnek, egy adott összegért annyit eszel, amennyi beléd fér. Van saláta, gyümölcsök, húsok, stb. egész jó. Külön figyelmet érdemel a "rodizio", mely mindenféle húsok együttese. Pl. sül a nyárson marha, disznó, kolbász, anyámkínyja, a pincér 3-4 percenként elmegy az asztalod mellett a "nyárssal" (hosszú fémrúd) és hozza az újabb kör valamit. Megmondja, hogy éppen mit látsz (ha nem ismered fel), Te meg bólintasz, hogy jöhet-e vagy sem, ő meg erre előkapja a kést és levág egy darabot a tányérodra. Ezen kívül persze minden tájegységnek van specialitása de ezek olyan igazi általános brazil dolgok.

Említésre méltók és gazdaságos megoldás Brazíliában az ún. "kilós éttermek", ahol a tésztaételektől elkezdve a salátákon, húsételeken és mindenféle gyümölcsökön át a desszertig mindennek az árát a kiválasztott étel súlya határozza meg. Különösen jó, ha csak egy kicsit akar az ember enni holmi energiapótlás gyanánt. :) Rengeteg étteremben van ún. "prato feito" is, mely fix menü (2 vagy 3 elő- és főételből lehet választani [általában csak a hús különböző, egyébként rizs, bab, kis saláta a köret], plusz desszert), s ezek is egész "óccsók".

STENK: Vendégfogadókban a reggeli. Egyszerűen mese. 5 fajta frissen facsart gyümölcslé, friss szeletelt gyümölcsök (mango, papaya, ananász, banán, stb.), állati jó kis friss zsömlécske, sajtok, felvágottak, atom kávé, sütikék, tea. Kész lakoma. ÉÉÉÉÉS, ez a legtöbb helyen benne van a szállás árában. Szóval ezekben az ún "pousada"-kban lakni a legnagyobb stenk.

A legfincsibb és leginkább "függőséget" okozó brazil specialitás a természetes gyümölcslevek óriási választéka és az összes általam megismert utazó - beleértve jómagamat is - kedvence, az "AÇAI" (Ejtsd: aszaí). Erről a sztorikban is írtam de itt különös figyelmet szeretnék ennek az amazonasmenti pálmának szentelni, melynek bogyóiból az acai-t készítik. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, de fincsi. És tele van energiával. A másik, mely csak Brazíliában létezik és nagyon meg lehet szeretni, az a "guaraná". Ez is egy gyümölcs, ebből lesz a Red Bull például. Itt viszont a "guaraná"-t szénsavas formában üdítőként isszák és nagyon dög. :) Ami még hihetetlenül népszerű a braziloknál (és nem értem, hogy igazán miért mert se íze se bűze), az a kókuszvíz. Ezeket mindenhol lehet látni. Hatalmas zöld kókuszdiókat áruló standok, odamész, kiválasztod amelyiket akarod, lyukat üt bele a koma, kapsz egy szívószálat és már szipkázod is kifelé az ugyan ütítő de ízetlen nedűt. Ha meg végeztél a kb. 2,5 dl folyadékkal akkor eldobod a kókuszt. Szeretném összeadni, hogy úgy összességében Brazília hány kiló "kókuszszemetet" termel így 1 nap alatt országszerte.

Alkohol terén először is a sörök. Van "Brahma", "Antarctica" és "Skol", plusz még sok más nem olyan menő sör. Legjobb a SKOL. Mindenki azt issza. Mi is kannaszámra gurítottuk lefelé az aranyszínű nedűt. Keményebb piák kedvelőinek ajánlom a "caipirinha"-t. Ez egy "cachaca" nevű 40%-os cukornádból készülő szeszen alapul, frissen facsart citromlé, cukor és zúzott jég társaságában. Alattomos és ha nem figyelsz oda, bepuszilsz egykettőre. A "caipirinha" mintájára egyébként egyéb koktélokat is készítenek, mint pl. a caipivodka-t (aminek elterjedtebb neve a caipiroshka), valamint kókusz- és egyéb gyümölcsízesítésű likőrből is van egy halom kevert pia. Én nem vagyok egy "ivós", így a helyiektől érdemes tanácsot kérni leginkább de ők meg úgyis be akarnak rúgatni, hogy költsd a zsetont. SKOL a tuti nyerő. :)

Argentína
Dél-Amerika legeurópaibb országában kevesebb időt töltöttem mint Brazíliában és a helyi konyha remekeiből is csak a legjobbakat próbáltam ki. Argentína sajnos nem bővelkedik felejthetetlenül különleges ital és ételspecialitásokban de azért itt is van 1-2 dolog, ami tipikus és fain.

Kezdjük a reggelivel. Vannak ezek a medialuna-k. Félhold alakú vajas sütike, amit általában kávé mellé azonnal adnak. Bemész egy reggelizőbe, rendelsz egy kávét 2.50-ért és jön mellé 2 vagy 3 medialuna. Ha Te akarsz sütit választani, akkor odamész a pulthoz és rámutatsz arra, amit kívánsz. Az ára általában minden péksütinek ugyanannyi. Amit én nagyon szerettem, az a medialuna dulce de leche-vel. Ez nem más mint karamellkrémes félholdacska. Ha sokat eszel belőle, akkor émelyegni fogsz de egy párat gond nélkül be lehet puszilni. A kávék jók és a kávéházak hangulata nagyon kellemes. Jó dolog Argentínában reggelizni már csak a körítés miatt is.

Ebédre nagyon sok argentín salátát burkol. Van mindenféle saláta, köztük semmi olyan különös, amit mi ne ismernénk. Ugyan Magyarországon a saláta sokszor a főétel kisérője, Nyugat-Európában és egyéb helyeken is gyakran fogyasztanak az emberek nagy adag zöldet paradicsommal, hagymával, olivabogyóval, sárgarépa, tojás és egyebek társaságában mint főfogást. Vannak a franciasaláták is, majonézes krumplival, kukoricával és zöldborsóval, meg ilyenek. Kellemesen laktató tud lenni, könnyed és egészséges. Én is gyakran ebédeltem ilyeneket és átvészeltem velük a napot. Az egyetlen probléma, hogy a saláták nem olcsók. A salátán kívüli nagy stenk az még az ún. empanada, amit csak úgy magában is elég gyakran esznek errefelé. Az "empanada" általában darált hússal, zöldségekkel, vagy sonkával és sajttal töltött keltésztából készült snack. Nagyon finom és egész laktató.

A vacsora az egy komolyabb lépés. Argentínában a tésztaételeket is egész fainul készítik, de a legnagyobb durranás a steak. A "bife de chorizo" (marha) és "bife de lomo" (borjú) néven futó hatalmas hússzeletek az argentin konyha "remekművei". Ezen kívűl még nagyon kedvelt az ún. "asado", ami marha vagy borjúborda. Általában sült burgonya társaságában érkezik a mosolygósan átsült hús de lehet krumplipürét és salálát is kérni helyette. Az ára egy közel fél kilós húsnak 10-15 pesó között van. Vagyis kb. 800-1200 Ft. Az SEMMI, amikor a saláta meg kb. 4-6 peso. (Egy kis adag saláta kísérőnek.) A hús legfinomabb "a punto", vagyis közepesen átsütve de ezt nem is kell mondani csak akkor ha jobban vagy kevésbé sülten szeretnénk a husikánkat elfogyasztani.

Italozás szempontjából Argentinában a borokat érdemesebb kipróbálni. Chile után az argentin bor a leghíresebb a dél-amerikai kontinensen és egy kellemesen száraz fél literes cabernet-et mar 10-12 pesobol megkapsz. Sörök közül leghíresebb a "Quilmes" de vannak egyéb helyi márkák is, mint pl. Mendozában volt egy "Andes" (azaz Andok) nevű sör, Saltaban pedig a "Salta". Jófajta a sör és kedvelői nem fognak itt sem csalódni. A koktélok közül az egyik legnépszerűbb az egyszerűen csak FERNET-nek nevezett ital, ami valójában az eredetileg (azt hiszem) olasz Fernet Branca/Stock névre hallgató Unikumhoz hasonló gyomorkeserű és a Coca-Cola keveréke. Elég érdekes íze van de állítólag az benne a jó, hogy az ember nem lesz tőle másnapos. Egyéb helyi kevert italról nem szereztem tudomást de szerintem ugyanazokat isszák itt is, mint az USA-ban vagy Európában.

A legjellegzetesebb ital Argenítában viszont a MATE. (Argentínán kívűl Brazíila déli részén, Paraguay-ban és Uruguayban kedvelt ital még.) Ez egy speckó gyógyfű, amiből itt rengeteget termesztenek és mindenki a belőle készülő teát issza. Állítólag agyserkentő és hatásosabb mint a kávé. (és még egészséges is.) A bögre amiból isszák, ugyancsak "mate" névre hallgat és jellegzetesen apró hordó formájú. Az aromát tekintve lényeges, hogy a mate bögre fémből vagy fából készül (az eredeti természetesen fa) de ez nagyon sok mate kedvelőt nem érdekel már így isszák a varázsitalt ebből is és abból is. A MATE úgy készül, hogy a matebögrében elhelyezett gyógyfűre egy meghatározott hőfokú forró vizet öntenek (nem szó szerint forrót, mert akkor állítólag megég a gyógyfű és más lesz az íz) és egy speciális kis szűrőszpikával, amit "bombilla"-nak hívnak, szépen kiszipkázzák a bögre aljáról a már gyógyfű ízét erőset átvett vizet. Természetesen lehet hozzá cukrot is adni (én is így ittam) de az igazi "keménylegények" csak símán fogyasztják a nedűt. Cukor nélkül "mate amargo" a neve. Az ízeket tekintve van sima mate és mindenféle gyümölcs ízesítésű. A matefogyasztásnak Argentínában komoly tradíciói vannak. Fontos a kapcsolatteremtő és összetartó ereje, mivel legtöbbször összejövetelek alkalmával kerül elő. Az ember persze az utcán sétálva és bele-belefut járókelőkbe, akiknek a kezében ott a jellegzetes bögrécske, hónuk alatt meg a forró vizet tartalmazó termosz, sőt ha egy parkba délután eltévedsz, akkor is tutira látni fogsz padon üldögélő embereket, akik békésen szipkázgatják az argentin varázsitalt. Mindenképpen ajánlom az ide látogatóknak, hogy ezt kipróbálják, mert nem csak az íze jó, hanem az egész körítés olyan bennsőséges tud lenni és az olyan stenk. :)

Chile
Chilében az összesen háromszori belépésem alkalmával 12 napot töltöttem. Ez alatt az idő alatt szinte semmilyen speckó kaját nem próbáltam ki a már Argentínában megismert hús- és tésztakülönlegességeken kívül, melyhez hasonlókat Chilében is bárhol meg lehet találni.

Amit mindenképpen meg kell említenem, mint bendőboldogító, az a "Pisco Sour" ami egy Pisco nevű talán gin-hez hasonlító Chilében nagyon népszerű tömény ital és egy amerikában elnevezett facsart citromléhez hasonlító keserű keverék a Sour Mix 2:1-es elegye. Nekem nem jött be annyira de a bemákolni akarók számára tökéletes koktélocska. Chilében ezen kívül borokat érdemes inni minden mennyiségben. A chilei borok világszerte híresek és díjnyertesek. Mint már korábban említettem volt, én nem vagyok egy borszakértő de azt el tudom dönteni, hogy egy bor jó-e vagy nem jó. És a chilei bor az nagyon jó. Ráadásul olcsóbb mint az alkoholtartalmú italok nagytöbbsége, így melegen ajánlom az idelátogatóknak ezt a "megoldást".

Bolívia
Bolíviában az étkezés egy olyan dolog, amivel nagyon kell vigyázni. Erre már az útikönyvek is felhívják az ember figyelmét, itt ugyanis a higiéniának nincsenek olyan szigorú megkötései mint a fejlettebb országokban. Ennek ellenére velem egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy ételmérgezést kaptam volna, mert inkább fizettem többet egy drágább helyen, minthogy egy kétes egységbe beültem volna. Lássuk csak mi is az említésre méltó...

Reggelire a legtöbben tejeskávé, zsömle, lekvár kombinációt fogyasztanak. Persze lehet, hogy a helyiek mást esznek és ez csak a gringó reggeli de mindenesetre ezt láttam a legtöbb helyen. Ezen kívül a tojást lehet fogyasztani rengeteg helyen mindenféle módon elkészítve valamint palacsintát ilyen-olyan öntettel. Semmi küli tehát.

Ebéd és vacsora ugyancsak sokminden lehet. Rengeteg a hamburgeres - szendvicses kajálda, ahol természetesen komolyabb fogást is lehet rendelni. A komolyabb fogások közül a legnagyobb újdonság a lámasült volt. Bolíviában rengeteg láma van főleg a vidéki farmokon, így lámasült legalább olyan gyakran kerül az asztalra mint a csirke. A legtöbb étteremben a köret rizs, sültburgonya és saláta egyszerre, aminek a tetején ül a husika. A legérthetetlenebb dolog a tányérok mérete ami legtöbb esetben oválisan hosszúkás alakú, s amint elkezded a húst felszeletelni, azonnal lehullik a tányérról az asztalra a köret fele. Hogy miért nem tudják az ételt egy nagyobb méretű kerek tányéron szervírozni???

A szokásos csirke, marha és lámán kívűl Bolíviában is vannak egyes tájegységeknek specialitásai, mint pl. a Titicaca-tó környékén a pisztráng és a magyarul nem tudom mi lehet a neve de spanyolul "pejerrey" névre hallgató hal. Hogy ezek milyenek lehetnek, azt nem tudom megmondani, mert én csak a tengeri halakat szeretem és ezért ezeket nem próbáltam ki. Állítólag fennségesek úgyhogy az édesvízi halakat kedvelőknek mindenképpen érdemes megkóstálni a helyi kopoltyúsokat.

Ital szempontjából a bolíviai sör egész fain. A legtöbb helyen pilsenert fogyasztanak az emberek, de természetesen a komolyabb bárokban itt is megtalálható az összes ismert koktél valamit sok máshol nem ismert koktél is.

Amivel először Bolíviában találkoztam igazán komolyan, az a kokatea. Vagyis a kokalevél + forróvíz elegye. Valamilyen csoda folytán (és erre a La Paz-ra vonatkozó naplóban is írok) varázserejű ez a nedű. A levélben benne lévő kokain (ami nem egyenlő a kábítószerrel, ugyanis az a kokalevélen kívül még vagy 15 különböző kemikáliát tartalmaz) az inkák anesztéziás gyógyszere volt és a mai napig használják sok helyen. A magasságbetegség ellen az egyik legjobb szer, ugyanis a kokain és egyéb levélben lévő anyagok a szív oxigénhiányát is csökkentik, így az émelygő, szédelgő érzés elmúlik a kokatea fogyasztásával vagy a kokalevél szopogatásával. Szóval jópofa dolog és hozzá is lehet szokni a kokalevél ízéhez ami nem is olyan rossz.

Peru
Peru kajálás szempontjából elég gazdag választékkal bír. Itt sokminden megtalálható, amire egy éhes turista vágyakozhat. Higiénia szempontjából itt is nagyon kell vigyázni mert könnyű összeszedni gyomorbajokat, ha az ember felelőtlenül eszik ahol csak az éhség utoléri. Még Bolíviában tudtam meg a dán Mette-től, hogy van egy bélféreg ami csak Peruban létezik, mely tejtermékeken és tojáson élve virul. Mivel Perun kívül ez a parazita nem létezik, ezért nem is foglalkozott azzal a modern kor orvostudománya, hogy megoldást találjon az egyébként komoly problémára. Nem lesz tőle az embernek komolyabb baja, csak bármilyen tejtermék fogyasztása következtében rohamos hízásnak indul. (Hogy ez igaz-e, azt persze nem tudom de Mette váltig állította, hogy neki sajnos sikerült bekapnia egy ilyen "nem kívánatos" bél-lakót.) Attól persze nem kell tartani, hogy ez mindenhol létezik de jobb ha tudunk róla.

A perui reggeli elég egyszerű. Piritós, dzsem, kávé, tea, vagy valami tojásféle. Az emberek nem bonyolítják túl a nap első étkezését, erről nem is tudok mit írni.

Ebédre sokan szendvicseket fogyasztanak (semmi küli) vagy valamilyen burgert. Vegetáriánus éttermekben nagyon fincsi joghurtos gyümölcssalátákat lehet találni, melyeket az abszolút ínyencségek közé sorolnék. Peruban, csak úgy mint Dél-Amerika egyéb országaiban (de ez főleg a szegényebbekre vonatkozik) eszméletlenül finom leveseket lehet enni. Főleg a vegyes zöldségleveseket ajánlom az idelátogatók figyelmébe (sopa a la criolla), azok fűszerezése maga a csoda. Második fogásnak sokszor ettem tésztaételeket, melyek nem voltak rosszak de az igazi olasz tésztákat azért messziről sem közelítik meg.

Peruban népszerű egy cebiche nevű étel. Ez nem más, mint főleg "nagy lepényhal" (sea bass) és egyéb tengeri herkentyűk (polip, garnélarák, stb.) darabjainak az elegye egy citromos, chilis, hagymás szószban megforgatva. Népszerű a Cebiche mix, amiben mindenből található egy kicsi de létezik csak rák vagy csak lepényhalból készült tál is. Általában egy néhány salátalevél és egy nagy darab főtt krumpli társaságában kerül a tálra. Mivel hidegen fogyasztják, ezért az embernek sokszor az az érzése, hogy nyers halat fogyaszt. Noha első "ránézésre" nem hangzik túl bizalomgerjesztőnek ez a specialitás, bizton állíthatom, hogy néhány próba után meg lehet szeretni.

Ami az én kedvencem (és erre a napló egyes részeiben is hivatkozom sokszor) az nem más, mint az ún. "Pollo a la brasa", azaz a rostonsült csirke. Van egy másik fajtája is, amit "Pollo a la lena"-nak hívnak, ott az különbség, hogy ott fa fölött sül a csirke, a "brasa" viszont gázzal üzemeltetett kemencében pörkölődik ropogós pirosra. Leggyakrabban sültkrumplival tálalják és jár mellé korlátlan salátabár használat is. Ezek talán a legolcsóbb olyan kajáldák, ahol az ember jót és finomat eszik olcsón. Egy negyed csirke (főleg a csirkemell, ami hatalmas sok esetben) krumplival es korlátlan salátafogyasztással 7 sol. (ami 420 Ft). Ezt persze nem lehet minden nap enni, mert bekattansz de igazi éhség és lapos pénztárca esetén a legjobb megoldás szerinem.

Egy másik perui specialitás az alpacha steak, ami eme lámaszerű állat husikája. Ha jól van megcsinálva, akkor nem túl rágós, de ha rosszul, akkor megőrül az ember mire elrágja. (Én jól megcsináltat próbáltam). Legspeckóbb köret a quinua püré, ami egyébként az inkák kedvenc és gyakran használt növényéből, a rizsnél apróbbszerű quinua-ból készül. (Gondoltad volna?? :) Finom íze van, bár első ízlelésre kicsit furi. Quinua-ból levest is készítenek és az is nagyon finom. Melegen tudom ajánlani. Főleg a leves hőfoka szempontjából...

Peru talán legvitatottabb specialitása a sült tengerimalac, azaz a "cuy". Már kimondva is furcsa dolog rágondolni, hogy szegény kis szőrmókot (amit a modern világban akváriumban háziállatként tartanak és dédelgetnek) itt vígan fogyasztják a helyiek. Utolsó perui napjaim egyikén berendeltem egy negyed "cuy"-t, hogy azért ne menjek már el úgy ebből az országból, hogy ezt az ínyencséget nem próbáltam ki. Hát, mit is mondjak. Az egykor vidáman szaladgáló balhátsó combocska és a lábikó nem nyújtott "nyálösszecsorgató" látványt. Pláne a néhai állatka lábfeje és az azon görbére sült körmöcskék, karmocskák miatt. A sült bőr nagyon kemény és nehezen vágható (hát még rágható), a husika meg édeskevés. Leginkább egy ízetlen csirkecombra hasonlított a tengerimalacka íze. Igazából nem tudom, hogy mi tette ezt az állatkát oly népszerűvé a specialitások között bár ízlések és pofonok különbözőek, ezt is meg lehet szeretni valószínűleg.

A perui desszertek közül a legnépszerűbb talán a flan, ami egy karamella ízére hasonlító kocsonyás kinézetű (de nagyon könnyen vágható és rágható) "sütemény". Őszintén elárulom, hogy Peruban nem ettem flant (Argentinában igen) de még New Yorkból tudom (az ottani kedvenc perui éttermemből), hogy a flan mekkora nagy stenk errefelé és gondoltam megemlítem, mert ez tényleg bendőboldogító.

Italok szempontjából először is van egy csomó természetes frissen facsart gyümölcslé. A trópusi klíma miatt ugye ez nem is csoda. (Brazíliában valahogy mégis finomabbak ezek, nem tudom, hogy miért.) A legnépszerűbb üdítőital az "Inca Kola", amit itt mindenki literszámra vedel.

Az Inca Kóláról annyit érdemes tudni, hogy Peruban lenyomja Coca-Cola eladásokat. A világ összes országában a CC a vezető üdítőital, kivéve Peruban. Ezért aztán a Coca Cola Company úgy határozott, hogy megveszi az Inca Kolat. A tulajdonos és feltaláló természetesen nem adta el a szabadalmat, viszont annak halála után az örökösök igen, így ma már az Inca Kola a Coca Cola védjegye alatt fut. Az eredeti Inca Kola azonban továbbra is Peruban maradt, ugyanis az örökösök csak a nevet adták el, az eredeti receptet nem (csak ahhoz nagyon hasonlót). Az eredeti Inca Kolát kipróbálni akarók figyelmébe az "Isaac Kola"-t ajánlom tehát. (Ez az Isaac nevű csávesz az egykori tulajdonos bizalmasa volt és az egyetlen, aki az igazi receptet ismeri ma még.) A Coca Cola népszerűsége és hatalmas további terjeszkedése és újítása következtében el tudom képzelni, hogy pár éven már Magyarországon is kapható lesz majd ez a sárga színű(!!), rágógumi ízére emlékeztető üdítő. Én személy szerint nem bánnám mert olyan kis fincsi.

A kávé nem igazán különleges de iható. Bolívián kívül még Peruban legális a koka levelek árusítása, így értelemszerűen itt is népszerű a "mate de coca", azaz a kokatea.

Az alkoholos italok tekintetében Peruban nincs különösebb specialitás, itt is isszák vödörszámra az emberek a "pisco sour"-t aminek eredete a peruiak szerint nem is vitás (azaz, hogy perui ital, hiszen Pisco városkája Peruban található Lima alatt 150 km), valamint a "cuba libre" és a Brazílilából ismert "caipirinha" van a listán még. A sörök nagyon jók, főleg a "Cusquena" és a "Cristal". Az Altiplano kedvelt alkoholos itala a kukoricasör, azaz a "chica". Egy bizonyos szintű túlérlelés után már mérgező anyagokat is tartalmazhat, annak idején az inkák ezt itatták az Isteneiknek feláldozott szűzlányaikkal. (Mint pl." Juanitával", a 13 éves inka múmiával is akit az Ampato vulkán oldalában találtak a 90-es éves második felében). Megmondom őszintén, hogy valahogy mindig elkerülte a figyelmemet a "chica" (bár tudtam róla) így végül elfelejtettem kipróbálni én hülye. Csakúgy mint a perui borokat, amik egyébként nem túl speckók de azért ihatók állítólag.

Az Inkák egykori birodalmában tehát van mit kipróbálni és az említetteken kívül is van még egy csomó minden, amiről nem írtam. Az Inca Kola-t semmi esetre se hagyd ki!!! :)



Home  - Bendõboldogítók

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)