Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Puerto Natales
Pucón
Santiago de Chile
San Pedro de Atacama
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Santiago, Valparaiso, Viña del Mar

Érkezés Santiago de Chile-be és egy "esős" városnézés
2004-03-30
Nem sokkal reggel 7 után gördültünk be a chilei fővárosba. A chilei távolsági buszokról egyébként el kell mondanom, hogy nagyon pipecek. Két fős a személyzet, van a sofőr és van egy emberke, aki a jegyeteket ellenőrzi, kávét hoz és párnát, takarót osztogat, na meg persze behúzza a függönyt. Reggel ugyanez az emberke érkezés előtt kihúzza a függönyt és reggeli csomagot oszt. Szóval fainság. Persze amikor édesdeden alszol, akkor nem akkora fainság a villanyfelkapcsolás és a függönykihúzás, de azért megbocsátasz neki, mert mégiscsak a munkáját végzi. :) Nem is beszélve az "ingyen" reggeliről, amit mosolyogva a kezedbe nyom.

A pucóni szállásadónktól még előző nap kaptunk egy tuti tippet egy jó és viszonylag olcsó santiagoi szálláshelyet illetően, így érkezés után azonnal egy taxiba vágódtunk és elkocsikáztunk egy amerikából 8 éve Chilébe települt Scott nevű tag "hátizsákos menedékhelyére". Fura egy manus volt ez a Scott de a szállás a hullagyenge és a totális igénytelenség színvonalánál egy fokkal jobb volt, így maradtunk. Santiagora egyetlen napot szántunk, így rövid reggeli után azonnal városnéző túrára indultunk.

Első utunk Bolívia nagykövetségére vezetett, ugyanis információim szerint ez volt az első ország, ahová már magyar állampolgárként kell majd nekem vízum, azt meg jobb idejében megszerezni. Kb. 1 óráig buszoztunk és sétáltunk mire megtaláltuk. Rövid várakozás után kiderült, hogy 2003 szeptemberében eltörölték Magyarországgal szemben a vízumkényszert, így turistaként 30 napig símán beléphetek az országba. Juhéééj. Egy gonddal kevesebb és még a vízumdíjat is megúsztam. STENK. Remélem ezt a jó szokást a maradék magyarokkal szemben vízumköteles országokban is bevezették. A városnéző sétát eme örvendetes hírnek köszönhetően széles vigyorgással indítottam.

Lógott az eső lába, fohászkodtunk is az égiekhez, hogy száraz maradjon a nap. Elsőként a Cerro San Cristóbalra mentünk fel, ami a Szűz Mária szoborral a tetején Santiago legmagasabb pontja és tökéletes kilátópont a városra. A párás és nedves idő miatt szinte semmit nem láttunk de amit láttunk az sem volt túl impozáns. Talán ha az Andok hófödte csúcsai látszottak volna a távolban, akkor bezsúfoltam volna Santiagot a legszebb 10.000 város utolsó helyére de így sajnos oszályozatlanul kellett hagynom. A kilátóhelyről lejőve a belváros híresebb épületeit vizslattuk meg kívülről kellemes séta közben. Santiago sajnos semmi olyat nem tudott nyújtani, amire azt mondtam volna, hogy "Na, ez szép". Koszos, egyszínű utcák és jellegtelen épületek tömkelege volt ez a város. Talán csak a fekvése miatt van benne valami szép de az is csak akkor érvényesül, ha verőfényes napsütés van. Az persze igaz, hogy esőben minden olyan szürke, még drága Budapestünk is.

Belvárosi sétánk fénypontja a Museo Precolumbiano volt, ami az európai kultúra megjelenése előtti Amerika életét mutatta be az egyes népek művészeti alkotásai által. (Mint pl. Maya, Azték, Inka, stb.) Régészeknek jó meló lehetett ezt a sok sok kincset összeszedni, egyszerűen fantasztikus volt a kollekció és az egyes emlékekhez tartozó történet, leírás. Furcsa, hogy a múlt évezred népei mennyire az egész életüket az elmúlás köré építették fel és pl. olyan profi mumifikálási technikát dolgoztak ki, mint amilyet még az egyiptomiak sem ismertek. Ha mást nem is, ezt a múzeumot mindenképpen ajánlom egy tüzetesebb vizitre.

Az este folyamán még elsétáltunk a Bellavista nevű városrészbe, ami az éttermek negyede. Itt bőségesen bevacsoráztunk, majd a chilei söripar termékeit ünnepeltük este 11-ig. Hosszú kilométereket séltáltunk ezen a napon, így meglehetősen fáradtan kaptunk el egy "hazafelé" menő buszt. Röviddel éjfél előtt értünk vissza és egykettőre be is szunnyadtunk. A nap sporteseménye, hogy Chile 2-0-ra lenyomta Bolíviát La Pazban. (Foci). Erre időtlen idők óta nem volt példa. Engem persze nem izgatott fel a hír.

Kiruccanás Valparaisoba és Vina del Marba a Csendes-óceánhoz
2004-03-31
Az éjszaka többször felébredtem arra, hogy szakad az eső. Eddig még nem kellett ilyen problémákkal szembesülni az utam során de ez elnyugtalanított. Esőben ugyanis semmit nem lehet csinálni, az óra meg ketyeg. Jó jó, lehet, hogy nem kéne ennyire sietni de Chile egyébként is egy drága hely és nem olyan kellemes mint pl. Argentína, így se Mike se én nem akartunk felesleges napokat időzni ebben az átlagosan 100 km széles és 4300 km hosszú országban. Megnézzük, amit "muszáj", aztán tipli.

A napi terv az óceánparti Valparaiso és Vina del Mar voltak, ami kb. 2 órára van Santiagótól busszal. Az eső ugyan szemerkélt még reggel is, mégis úgy döntöttünk, hogy kirucanunk a tengerpartra, hátha ott jobb idő lesz. Bőségesen bereggeliztünk (megtankoltunk), majd a 11.40-es valparaisoi járattal lepattantunk.

Valparaiso sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az idő hál' Istennek viszonylag tiszta volt és napos, a városról ennek ellenére kettő hirtelen megállapítást tudtam tenni: Nem nézett ki sehogy sem és sehogyan sem nézett ki. Koszos, szürke utcák és a már megszokott jellegtelen épületek. S ha már napos időben is így néz ki egy város, akkor az gáz. Az egyetlen jópofaság talán azok a csirkeólakra hasonlító fogaskerekű felvonók (amiket "ascensor" néven ismernek errefelé), melyek a belváros melletti meredek hegyoldalra viszik fel az ott lakókat. Valparaiso a Panama-csatorna megépülése előtt kulcsfontosságú szerepet töltött be a tengeri kereskedelemben, mára azonban már csak egy jellegtelen koszfészek. Ennyi. Egy kellemes és laktató ebéd után Mike-kal gyorsan el is határoztuk, hogy átmegyünk a közvetlen szomszédságban lévő Vina del Mar-ba, ami a tehetősebb chileiek kedvenc üdülőhelye. Ide a helyi VKV (Valparaisoi Közlekedési Vállalat) buszát igénybe véve jutottunk el.

Vina del Mar egy kicsivel szebb képet mutatott Valparaisonál de sajnos még erről sem sikerült megállapítanunk, hogy stenk lenne. Volt benne valami üdülőváros jelleg de valahogy mégsem támadt az a "de jó lenne itt maradni" vagy "ellennék itt egy ideig" érzésünk. Sétáltunk egy rövidet a közvetlen belvárosban, majd leballagtunk a tengerpartra egy üveg sörike társaságában és vártuk a naplementét.

Az óceánparti naplementék 10 éves korom óta vonzanak. Először ugyanis akkor sikerült ezt a varázslatos, noha hétköznapi eseményt óceánparton töltenem a franciaországi Ile d'Oleron szigetén a szüleimmel. Azóta gyűjtöm ezeket a pillanatokat főleg a tengerek és óceánok partján. Mike is naplemente mániás, így nem kellett győzködnöm, hogy ne kocsmázzunk inkább. A naplemente mesés volt, mélyen elmerengve ismét elgondolkodtam az életem értelméről. :)

Röviddel 8 után visszatömegközlekedtünk Valparaisoba, majd az esti 8.30-as buszt elkapva már Santiago felé robogtunk. Az utat végigaludtam, kicsivel fél 11 után értünk vissza a fővárosba. Mike egy ideig még győzködött, hogy menjünk el bulizni valahová de aztán ő is befáradt és ágyikóra vágyott inkább. A buszpályudvaron található McDonald's egységében ettünk egy kis táplálékkiegészítőt, majd kiálltunk a buszmegállóba, hogy elkapjunk egy "hazafelé" menő buszt. Valamilyen borzasztó logikátlanság folytán (amit a santiagoi menetrend összeállítói követtek el) a mi városrészünkbe ilyen későn már nem volt busz. Vártunk 1 órát, majd arrébbsétáltunk 1-2 km-t de az istenért nem akart olyan busz jönni, ami jó lett volna. Mit volt mit tenni, hazasétáltunk röpke 1 óra alatt. Tiszta ideg voltam, mert ehhez aztán végképp nem volt kedvem. Mondtam is Mike-nak, hogy nekem elegem volt Chile-ből, menjünk innen mihamarabb. Na, ebben azonnal meg is állapodtunk.

Éjjel 1 is volt, mire beszunnyadtunk.

Folytatás: Mendoza (Argentína) (2004.04.01. - 04.06.)



Home  - Napló  - Chile  - Santiago de Chile

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)