Búcsú Chile-től, érkezés Bolíviába
2004-04-13
Az óra reggel 7-kor ébresztett bennünket. Rövid összecuccolás és frissítő arcmosdatás után elköszöntünk Paul-tól (aki az É-Chilei Aricaba ment San Pedroból), majd kiballagtunk a Colque Tours bodegájához. Az április 13-án induló 3 napos túrára összesen 18 ember iratkozott fel, ennyien szálltunk be a kisbuszba, ami Bolívia határáig vitt minket. Rövid adminisztráció után el is indultunk San Pedróból, majd a falucska határában csakúgy mint 2 nappal korábbi érkezésünkkor, újból megtörténi a chilei hivatalos határátlépés, megkaptuk a kifelé menő pecsétet. Most már semmi nem tartott minket Chile-ben és ez jól esett mindannyiónknak. San Pedro de Atacama jó kis hely volt de rettenetesen drága és az nem fain.
Indulás után a buszvezető idegenvezetőnk felhívta a figyelmünket, hogy a falucska 2440m-es magasságából egészen 4500 méterig fogunk felkúszni, s ha valakinek ez gondot okoz, akkor idejekorán vegyen be magasságbetegség elleni pirulákat. Nekünk ilyen nem volt, se coca levelünk, így bíztunk a jóistenben, hogy nem lesz semmi gáz. Elkezdődött tehát az emelkedő. Kb. 1000 métert emelkedhettünk, amikor a Licancabur vulkán lábával egyvonalban egy vidáman legelésző lámacsordát megálltunk fényképezni. Jópofák ezek a lámák. (Dél-Amerikában egyébként 4 különböző fajuk él, név szerint vannak a "guanaco"-k, ezek a kontinens déli csücskében élnek, vannak a "vicuna"-k és a "lámá"-k, melyek Bolívia, észak Chile és Peru, valamint az "alpaca"-k, melyek Peru északi része felé lakoznak.) Rövid csittcsatt után ismét tovább indultunk most már tényleg a határ felé. A határ - mondanom sem kell - nem volt más mint egy roskadozó bódé, benne 2 határőrrel és kakukk. A korábbi még santiago de chilebeli felfedezésem igaznak bizonyult, ugyanis tényleg nem kellett vízum Bolíviába, így megúsztam vagy 50 dolcsi plusz költséget és mosolyogva beengedtek 30 napra. A 4500 méteres magasság egyébként nem okozott gondot, s bár ugyan egy kicsit nyomi volt a fejünk, nem dőltünk ki, mint 2 nappal korábban. (Salta néhány száz méteres magasságához képest most "csak" 2 km-t emelkedtünk, valószínűleg ennek köszönhetően bírtuk a strapát.)
"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj
meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."
"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."
"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas;
conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje."
(Alexander Solzhenitsyn)