Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Cuenca
Riobamba
Baños & Cotopaxi
Quito
Galápagos-szigetek
Otavalo
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Cuenca

Egy esős és nyugis nap Cuenca-ban
2004-05-27
Reggel 7 körül arra ébredtem, hogy a szobám előtti társalgóban üvölt a zene. Hogy ezekbe a drága emberekbe egy csepp tapintat sem szorult??? Picinykét bepippantam és morgolódtam de a háziak előző napi kedvessége és segítőkészsége miatt mégis úgy döntöttem, hogy nem bontom le a házat. Korai ébredésemet hirtelen visszaszunyókálás és határtalan henyélés követte. Az előző napok hosszú utazásai annyira kifárasztottak, hogy nem volt kedvem sehova se menni. Szépen komótosan kitaláltam, hogy unaloműzőnek összeállítom a weboldalam kezdőlapján is említett statisztikai oldalt, így nekiálltam számolgatni ezt-azt. 9 magasságában szóltam a recepciós Natalianak, hogy "reggeli rendel" (na jó, ennél egy kicsivel szebben kértem meg, nem vagyok én bunkó), majd pár perccel később már vidáman szürcsölgettem a fincsi kávét és mangójuice-t, valamint elfogyaszottam egy tojásrántottát és egy kis lekváros kenyeret. Reggeli után visszakucorodtam az ágyikómba és folytattam a "munkát".

Dél körül lehetett, amikor végre elegem lett a komputer nyomogatásából és elhatároztam, hogy felfedeztem Cuenca-t. De mit is érdemes Cuenca-ról tudni? Cuenca, Ecuador délkeleti részén Azuay Provinciában, egy Tomebamba nevű völgyben fekszik 2530m-rel a tengerszint fölött. 2007-ben lesz a városalapítás 450. évfordulója, gondolom jó nagy builval ünneplik majd meg. A város viszonylag modern épületekből áll, melyek a XIX. és XX. század stílusjegyeit viselik magukon. A belváros közepén található a dupla kupolás katedrális, mely mind kívülről, mind belülről impozáns látványt nyújt. A történelmi belváros utcái egytől egyik macskaköves szűk (leginkább egyirányú) utcák és kellemes hangulatot árasztanak. Útikönyvem szerint az egyik legszebb ecuadori városka, többek között ezért is gondoltam, hogy "ide most be-néé-zeek..., egy-két dolgot ki-néé-zeeek... és mindjárt jobban... ki-nééé-zek!" A város környékén két fontosabb dolog található, az egyik a Cajas Nemzeti Park számos csudiszép tavacskájával (ami állítólag nagyon szép de már láttam ilyesmit Dél-Amerikában, így ezt most kihagyom), valamint az Ecuador területén fellelhető egyetlen igazán épségben fennmaradt Inka romváros, az Ingapirca. Peru után ez sem lenne túl nagy durranás (a könyvem szerint egyenesen csalódás lenne) így ezt is kihagyom. Marad tehát a város és a pihenés.

Sajnos a kora délutáni indulásomkor elég izmosan eleredt az eső, így egy közeli internetkávézóban találtam menedéket egy néhány órára. Du. 3 lehetett már mire elállt a zápor, így azonnal nekiálltam körbesétálni a belvárost. A hangulat nagyon kellemes volt, s bár egyedül sétálgattam az utcán, nagyon jól éreztem magam. A leginkább azt élveztem, hogy nem rohantak oda hozzám az utcán percenként valamit eladni, mint Peruban. Itt a gringókat nagyrészt békénhagyják, ami nekem nagyon pozitív. Elsétáltam a főtérre is és bementem a Katedrálisba körülnézni. Néha - pláne mikor az ember egyedül van - olyan jó leülni egy szép templomban és csak hallgatni a csendet. A katedrális után fogtam egy 5 centest (amit itt centavo-nak hívnak), majd felhívtam 3 volt amerikás kollegám családját. New Yorkban 2 éven keresztül együtt dolgoztam az étteremben 3 ecuadori testvérrel, akiknek a szülei + 1-2 nővér, húg, bátyó itt élnek Cuencaban. A srácok még mindig New Yorkban vannak de amikor egy pár hete levelezésbe keveredtem az egyikkel és újságoltam neki, hogy Dél-Amerikában csámborgok, megkért, hogy ha erre járok ugorjak már be a szülőkhöz üdvözölni őket. Gondoltam miért ne, így felhívtam a családot. Egy kicsit várnom kellett a telefonbeszélgetés után - ugyanis időközben újabb égszakadás földindulás kezdődött - de aztán 20 perc után elállt az eső és eltaxiztam a megadott címre. (A taxis persze megint le akart húzni de nem jött neki össze, hehe.)

Odaérkezvén egy kicsit tébláboltam majd az egyik erkélyről kedvesen rámmosolygott egy fiatal hölgy, akiről kiderült, hogy a srácok nővére. Szívélyesen fogadtak és betessékeltek a házba, ahol érkezésem után fél óráig beszélgettünk a már hosszú évek óta New Yorkban gályázó srácokról és arról, hogy valószínűleg én előbb fogom őket újra látni, mint a saját édesanyjuk (pedig az egyik srác már 8 vagy 9 éve elment itthonról). Megtudtam azt is, hogy 13-man vannak testvérek, akik közül 10-en élnek New Yorkban. Mivel mindannyian jó sokat fizettek, hogy az USA-ba csempésszék őket (a legkisebb srác akit én is ismerek, Luis pl. 12 ezer dollárt perkált le az akcióért - vagyis aláírt egy szerződést, hogy bizonyos határidőn belül ki kell csengetni a zsírt, különben mama-papa házának helló), ezért a család nem is szorgalmazza, hogy jöjjenek haza. Érdekes mentalitás. Mivel amerikában manapság már rettenetesen nehéz papírokat szerezni, ezért az is elképzelhető, hogy a srácok 20 év múlva (vagy soha többé) nem jönnek vissza Ecuadorba. Érdekes volt látni, hogy ezt milyen nyugodt szívvel elfogadják a szülők és a testvérek. Az ott töltött közel 2 óra alatt megismertem tehát a nővért, a hugicát és a bátyust is, no meg persze a mamát. Beszélgetésünk során néha olyan szintű spanyol hadarásba kezdett a mama meg a nővér, hogy egy kukkot sem értettem abból amit mondtak, csak bólogattam mint a mozgófejű kabalakutya a műszerfalon. A traccspartit megkoronázandó meghívtak egy szerény délutáni uzsonnára és csináltunk 1-2 fényképet a new yorki tesvércimborák részére, majd mindezek után "érzékeny" búcsút vettünk egymástól. Nagyon kedves emberek voltak, az Isten megáldja őket!

Este fél 7 is elmúlt mire visszaindultam. Fogtam egy helyi buszt és bezötyögtem a belvárosba, majd hazaballagtam. A szálláson 9-ig pihiztem, majd megvacsoráztam $1,50-ért egy közeli krimóban és mégegyszer becsücsültem internetezni. Leveleimet olvasgatva weboldalam egyik lelkes állandó látogatójának, Sz. Lacinak a levelébe majd weboldalába futottam bele, amit aztán egy jó ideig olvasgattam. Laci ugyanis idén január-februárban tett egy több hetes dél-amerikai kiruccanást, melynek egyik fő állomása Ecuador volt és a már készülő weboldalán rengeteg hasznos info-ról és tapasztalatról írt. Jó dolog (a legjobb) mások tanácsát követve tervezni a saját utadat. Köszi Laci!

Fél 12 lehett, amikor hazacsúsztam aludni. Holnap már tényleg csinálok valamit, csak most ki kellett pihennem az előző napok 1300 km-es utazását...

Újabb esős nap Cuenca-ban
2004-05-28
Csodával határos módon majdnem 11-ig aludtam. Eddig majdnem minden nap felébredtem reggel 7 fele de ma nem. Meg is ijedtem, hogy lekéstem a reggelit, mert az csak 9.30-ig van. Mivel azonban én vagyok az egyetlen lakója ennek a szállónak a tulajokon kívül jelen pillanatban (erre előző este ébredtem rá), ezért a recepciós Natalia készségesen kanyarintott nekem egy kis harapnivalót. Kajcsi után fürcsi, majd irány a belváros!

Első lépésként az LP útikönyvemből kinézett Kolumbiai Konzulátusra akartam elmenni, hogy a vízummal kapcsolatban érdeklődjek. (Kolumbia ugyanis az egyetlen ország Dél-Amerikában, ahová tutira kell majd vízum. Remélem nem lesz túl nehéz megszerezni.) Sajnos a megadott címen senkit nem találtam ("szevasz Lonely Planet"), így nem volt mit tenni, életbe léptettem a második programot, ami a "Museo de Banco Central del Ecuador" volt. Ez Cuenca egyik legjelentősebb múzeuma, ezért is döntöttem úgy, hogy lecsekkolom. Az odavezető úton még útbaejtettem egy internetkávézót egy rövid időre, majd 2 óra múzeumlátogatás következett.

Komolyan mondom múzeumba menni egyedül a legjobb. Semmi nem vonja el az ember figyelmét a tárgyról. A "Museo de Banco Central" több kiállításnak a színhelye. Az alagsorban egy numizmatikai kiállítás látható több évszázados érmékkel (itt tudtam meg azt is, hogy a Sucre mint nemzeti valuta 117 éven keresztül kísérte az ecuadori történelmet, nem is csoda, hogy identitásvesztés miatt hatalmas tüntetések voltak pár éve a dollarizáció kapcsán) az 1600-as évektől egészen 2000-ig. A földszinten egy "Krisztus Passiója" kiállítás volt, rengeteg szobrocska és festmény örökítette meg Jézus szenvedéstörténetét. Ugyancsak a földszinten egy modern és egy századeleji fényképekből készült sorozatot tekinthettem meg (főleg a századeleji képek voltak érdekesek - errefelé is sokat változott a világ), valamint egy inka és más pre-kolumbiai nép Cuenca környékén talált régészeti emlékeit, főleg kerámiáit vizsgálhattam meg közelebbről. A legnagyszerűbb kiállítás mégis az első emeleten található etnográfiai összeállítás volt. Itt Ecuador valamennyi provinciájának a népcsoportjairól, azok szokásairól, öltözködéséről, hiedelmeiről, vallásáról és művészetéről olvastam egy csomó mindent. Sajnos egy rövid szakasz kivételével minden spanyolul volt, így nem sikerült minden infót teljességgel beszippantani de mindenesetre a kiállított tárgyak sokmindenről árulkodtak. Eszméletlen, hogy egy ilyen kis országban (dél-amerikai méreteket tekintve) mekkora a változatosság. (Kultúrális és természeti egyaránt). Nem is csoda, hogy egészen 1998-ig komoly konfliktus (és néha mégkomolyabb háborúskodás) folyt a - bunkó - peruiak és az ecuadoriak között a két ország határán található földekért. (Sajnos Ecuador egész nagy részt elbukott...)

A múzeumlátogatásom alatt odakint begorombult az időjárásfelelős. Hatalmas zápor kerekedett, így mire befejeztem a látogatást, minden csurom vizes és csúszós volt odakint nem is beszélve a vastag és szürke esőfelhőkről, amik meglehetősen barátságtalanra varázsolták a városképet. Elsétáltam hirtelen egy közeli talponálló szintű étterembe megebédelni de sajnos az odavezető úton továbbra is esett az eső, így olykor szaladnom kellett. (Öreg csontjaim...) Bedobtam egy újabb csirkés menüt, ez alkalommal $1.80-ért, majd a délután hátralévő részét újabb internetezéssel töltöttem. Az eső nem akart elállni, sőt egyre erősebben zuhogott, így el kellett felejtenem a további városfelfedezést. Hát, én most így jártam. Eddig szinte végig mákom volt az időjárással, ennek is el kellett jönnie. Cuenca-ban nem jártam szerencsével...

Az este folyamán még elmentem vacsorázni fél 10 körül egy étterembe, amit a közeli Tomebamba folyó mellett sétálgatva találtam meg. Meleg színek, fain zene, nem túl drága menü és nagyon kedves kiszolgálószemélyzet. Erre vágytam. Bepusszantottam egy nem túl méretes de annál finomabb pizzát és közben a bárpultos fiatal hölggyel beszélgettem egy nagyon kellemeset. Vacsora után aztán visszasétáltam a szállásra és szép lassan elpilledtem.

Cuencát is "letudtam", másnap irány Riobamba!

Folytatás: Riobamba (2004.05.29. - 05.30.)



Home  - Napló  - Ecuador  - Cuenca

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)