Eszembejutások 8.

"The Gringo Trail" - és az egyedül utazás
2004-05-27
Elnézést kérek mindazoktól, akik számára fent említett angol kifejezés nem mond semmit de az igazság az, hogy ennek nincsen se igazi spanyol se magyar megfelelője. A "gringo trail" ugyanis az az útvonal, ahol a "modern nyugati turista" megfordul. Vannak a világban népszerűbb és kevésbé népszerű célpontok, ahová rengeteg "gringó" - ahogy a latin világban a fehér embert nevezik - megy többnyire ugyanabban az időben. Ennek köszönhetően bizonyos "Isten háta mögötti" helyek is képesek a "turist hot-spot" (kb. a turisták fellegvára) kifejezésre rászolgálni, ha az a hely rajta van a "gringo trail"-en. (Ilyen hely pl. El Chalten Argentínában vagy Pucón Chilében vagy pl. Rurrenabaque Bolíviában). Na de miért is érdekes ez, miért emlegetem én ezt ennyit?

Arról van szó, hogy Dél-Amerikában létezik 2 fő "gringó útvonal". Az ELSŐ ÚTVONAL Santiago de Chile-ből indul és megy le egészen a Tűzföldig, majd fel Argentína keleti parvonalán Buenos Airesen át az Iguazuig, majd onnan (vagy Florianópolis érintésével vagy a nélkül) fel Sao Paulo, Rio de Janeiro es Salvador de Bahia. Innen sokan tesznek egy kiugrót a Chapada Diamantina Nemzeti Parkba, Lencoisba, majd az országot átszelve Corumbánál átlépnek Bolíviába. Onnan Santa Cruz, Sucre, Potosi, Salar de Uyuni majd La Paz, (esetleg a pampák és a dzsungel), majd irány Peru és a Colca Canyon valamint a Machu Picchu. ENNYI. Ezek után a legtöbben elbuszoznak még egy pár napra Limába, majd hazarepülnek. A MÁSIK ÚTVONAL szinte ugyanez csak fordítva. Rióból indul, majd föl Salvador (Lencois), majd le a Tűzföld, föl cikk-cakkban az Andok mentén Bolíviáig és át Peruba, ahogy már írtam. Ennyit röviden a gringó útvonalakról.

Ha az ember tehát a két említett útvonal valamelyikén közlekedik (ami nagyon valószínű, ha a legfontosabbakat akarod megnézni és mindenhová szezonban akarsz érni, amikor jó idő van), akkor szinte lehetetlen kivitelezni az egyedül való utazást, hacsak nem törekszel rá. Az indulásom óta vannak olyan emberek, akiket pl. Porto Seguroban láttam legelőszőr, majd Salvadorban, Buenos Airesben, El Calafateban, Pucónban, La Pazban, és Cuscoban is elmentem mellettük az utcán. Soha nem beszéltem ezekkel az emberekkel de a végén már köszöntünk egymásnak mert annyi helyen találkoztunk. Talán csak azért nem utaztunk együtt "hivatalosan is", mert mindannyiónkak volt már útitársa. Hai - az izraeli cimbora - is ilyen szinte. Buenos Airestől kezdve a közös együttutazásunkig, majd még szétválás után is állandóan összefutottunk, egészen Limáig, ahol a cimbi utolsó kirándulónapjait töltötte. Dél-Amerikában a turisták legnagyobb százaléka izraeli huszonéves, s ők az egyetlenek szinte akik a gringó utat sok esetben egészen Kolumbiáig járják. Rajtuk kívül még Angliából vannak rengetegen, majd a soron németek, ausztrálok és a többi következik. Magyarból rettenetesen kevés van. Persze ez valahol érthető is.

Ezeknek a soroknak az írásakor már Cuenca-ban, Ecuadorban vagyok. Itt alig látni turistákat az utcán. (Persze a vendégfogadó, ahol megszálltam nem szerepel az útikönyvekben, így az pl. nem csoda, hogy én vagyok az egyetlen gringó a vendégek között.) Valószínűleg minél északabbra haladok (Quito és a Galápagos kivételével) ez így is marad. Legközelebb talán Új-Zélandon vagy DK-Ázsiában a Thaiföld - Kambodzsa - Vietnám - Laosz tengelyen fogok több gringóval (vagyis nem tudom, hogy minket ott hogy hívnak) összetalálkozni. Ezekig a pontokig valószínűleg nem lesz már hosszabb időre állandó útitársam. Persze ezt soha nem lehet tudni.

Az egyedül utazástól való félelem tehát a "gringók útján" orvosolható. Tudomásom szerint az összes közül a legnépszerűbbek a dél-amerikai útvonalak (melyek egyébként a Lonely Planet és a Footprint útkönyvkiadók kontinensösszesítőiben világosan láthatók & követhetők és valószínűleg ezeknek is köszönhető maga a "jelenség").

Ha beszéled az angolt és szeretsz barátkozni, tutira lesz újabb cimbora, talán még életre szóló is. Mindent lehet, csak akarni kell! :)