Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Ipiales
Bogotá
Medellín
Cartagena
Santa Marta
Ciudad Perdida
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Medellín

Érkezés Medellínbe, pihi napközben és egy komoly esti buli
2004-06-25
Az éjszakai utazás szerencsére nagyon kellemes volt, mert se rendőrök, se katonák, se gerillák nem állították meg a buszt ellenőrzésre. Ezzel kapcsolatban már korábban figyelmeztettek, hogy ez megtörténhet de hála Istennek nem veszítettem ilyen baromságokkal időt. Reggel 8-9 körül értünk be Antioquia állam fővárosába. Medellín egy völgyben fekszik és már messziről lehetett látni a várost, ahogy a völgy aljában elterül mint a nagy Alföld.

Mit érdemes Medellínról tudni? Először is ez volt a híres kolumbiai drogbáró, Pablo Escobar székhelye. Innen irányította a "műveleteket" a csávó, s noha nem volt egy szent ember, a helyiek mégis tisztelték mert rengeteget adott a városnak, s rengeteg embert foglalkoztatott. Valamiért (vajon miért??? :) aztán bepippant rá Amerika és 1993-ban telepumpálták a manust egy kis ólómmal. A halálának napját a mai napig felvonulással ünneplik az Escobar-hívők... Másodszor Medellín Kolumbia legszebb lányainak gyűjtőhelye. Erre az útikönyvek és sok-sok hím utazó is figyelmeztett már, ezért is akartam idejönni. (Mint amellett, hogy útba is esett ez a város Bogotá és Cartagena között.) És persze azt is mondták, hogy itt állat nagyot lehet bulizni és erre már igazán szükségem volt.

A buszpályudvarra érve azonnal leszólított két izraeli (egy srác, Hagay és egy lány, Adi), hogy nem akarok-e velük taxizni, mert akkor oszthatnánk a költségeket. Kiderült, hogy ők is ugyanabba a hostelbe mennek, így még külön jó is volt ez az ajánlat. A lány valahonnan ismerős volt, s legnagyobb meglepetésemre ő emlékeztett rá, hogy hol is találkoztunk. Na ezt hallgassátok meg. Még anno Argentínában, Mendozában, amikor Mike cimborámmal a Huellas Andinas nevű hostelben háltunk, az első éjszaka a szomszéd szobában valakik nagyon "fűrészelték az ágyat". Másnap kiderült, hogy egy kanadai Brad nevű srác avatta fel a helyet egy izraeli lánnyal, akivel a buszon futott össze. És hát ez volt ez a lány, s poén csak az, hogy közölte, hogy ő volt a szomszéd szobában a kanadai sráccal anno és bocs, hogy hangos volt. Szevasz. Kicsi a világ má' megint. Tehátakkor hátakkor elkocsikáztunk a Palm Tree hostelbe, Medellín legfelkapottabb hátizsákos nyughelyére. Itt bejelentkeztem, egy frissítő zuhany után reggeliztem egyet egy sarki kajáldában, majd visszamentem a Palm Tree-be és a tévézőben döglöttem déli 12-ig. Ezek után sétáltam egyet a környéken, majd megint visszamentem tévézni. Du. 3 körül aztán egy Kokoriko nevű csirkés gyorskajáldában megebédeltem, s ezt követően bemetróztam Medellín központjába.

Medellín az egyetlen város a mai napig Kolumbiában, ahol van metró. És nem is akármilyen metró van, hanem modern, légkondis és tiszta. Teljesen meglepődtem. Két metróvonal hálózza be a város fontosabb részeit és ezekkel könnyű mindenhová eljutni. A központba érve rengeteg ember tolongott az utcákon, kismillió vásáros és még több vásárolni akaró ember. Bogotához hasonlóan itt sem volt sok turista az utcán (szinte egy sem rajtam kívül), itt azonban senki nem piszkált vagy nyaggatott lóvéért, csak mosolyogtak rám az emberek és mindenki békén hagyott. Háromnegyed óra séta után aztán a központi Plaza Berrión kötöttem ki, s itt leültem egy padra figyelni az embereket. A Plaza Berrió egyébként az a hely, ahol Fernando Botero legtöbb szobrát lehet látni, egymás mellett van belőlük egy csomó és teljesen jópofák. Szóval üldögéltem a padon és néha-néha leszólítottak a járókelők. Sokan még azt is hitték, hogy kolumbiai vagyok, ami főleg azért esett jól mert akkor ezek szerint nem tűntem ki a tömegből annyira. Aztán először egy helyi fényképész csávó ült le mellém traccsolni egy kicsit, majd egy perui fiatal manus talált meg a szövegével. Dumálgattam itt vagy 1,5 órát ezekkel az emberekkel, aztán visszametróztam a Palm Tree-be.

A hostelbe visszaérve egy Kash nevű skót sráccal kezdtem el beszélgetni, vele már találkoztam korábban Bogotában a Platypusban, s elhatároztuk, hogy este együtt megyünk bulizni. Ez így is lett, 9 magasságában eltaxiztunk egy hatalmas bevásárlóközpontba (ahol Kash egy már korábban Medellínben megismert kolumbiai cimborájával akart találkozni), majd mivel rohadt sokan voltak az adott szórakozóhelyen, így máshová mentünk. Ez a pláza (ahogy otthon hívjuk) egyébként Medellín gazdag negyedében volt, s körülötte volt egy csomó szórakozóhely is és fain kis éttermek. A pláza után tehát bekaptam egy pizzát, hogy legyen mire iszogatni, majd először egy kis sörikével indítottunk, aztán egy központi, fiatalokkal teli téren bepusziltunk egy üveg Aguardiente-t ketten. Az aguardiente az olyan mint az Ouzo, ánizs ízű és nagyon szar. De legalább üt és ez alkalommal ez volt a cél. Már szalonspicces állapotban mentünk be a Blue névre hallgató igen felkapott night club-ba, ahol aztán további sörözés következtében olyannyira bemákoltam, hogy a végén már a fal adta másikat. Itt buliztuk át az este hátralévő részét egy halom gyönyörű kolumbiai lány között, de sajnos ezen az estén az ital nyert, így nem sikerült senkivel sem megismerkednem. Sebaj, nagyon jól éreztem magam és jó volt. Hogy pontosan mikor és hogy értünk haza, arról már csak halvány kockák maradtak a fejemben, szóval erről nem tudok írni.

"Másnap" Medellínben és este továbbindulás Cartagena-ba
2004-06-26
Reggel 7-kor a tévézőben ébredtem a földön. Meglepődtem, hogy vajon hogy kerültem oda, de aztán ennek megfejtése helyett inkább felvonszoltam magam a lépcsőm a szobámba és 11-ig tovább aludtam.

Felkelés után elmentem reggelizni egyet, majd interneteztem egy rövidet és visszamentem dögleni a TV elé. Eléggé másnapos voltam, így semmihez nem volt hangulatom a tévézésen kívül. Első körben megnéztem a Svéd-Holland meccset, majd Roger Moore és Michael Caine főszereplésével egy angol filmet, majd mivel már időközben besötétedett, kimentem vacsiért (az ebéd az kimaradt ezen a napon). Vacsi közben először a Red Dragon c. filmet tekintettem meg, majd a Black Orchidea-t kezdtem el nézni de aztán eljött az idő és mennem kellett a buszhoz. Indulás előtt még odatelefonáltam a Casa Viena-ba Cartagena-ba, hogy foglaljak egy ágyat, majd a Kash-től és egyéb cimboráktól való elköszönés után kidzsaltam a buszpályaudvarra egy taxival.

A nap poénja ekkor következett, ugyanis a Medellin-Cartagena viszonylatban közlekedü busz normál tarifájából lealkudtam 21.000 pesót. Erre még a hostel tulajdonosai figyelmeztettek, hogy lehet ilyet csinálni. Szóval kérdeztem a jegyárus csajszit, hogy mennyi a jegy és mondta, hogy 81.000 peso, mire én "az baromi sok, akkor megyek egy másik társasággal", s erre a csaj "jó akkor legyen 60.000". Hehe. Hogy ezt miért csinálják azt nem tudom de jópofa ilyen könnyen alkudozni.

Az Expresso Brasilia járata sajnos teli volt, így nem volt sok lehetőségem nyújtózkodni. A többi éjszakai járathoz hasonlóan itt is vetítettek egy filmet de ezt se néztem végig, hanem aludni próbáltam, ami a folyamatos megállások és az emberek fel- és leszállása következtében nem ment valami könnyen. Azért az éjszaka nagyobbik részét mégis sikerült úgy ahogy átszundikálnom.

Folytatás: Cartagena de Indias (2004.06.27. - 06.30.)



Home  - Napló  - Kolumbia  - Medellín

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)