Eszembejutások 9.

Az igazság és a turisták hülyítése: Magasiskola Peruban
Utazol és ismerkedsz az állandó újdonságokkal. Ez a napi felállás. Minél szegényebb országba mész, annál általánosabb az a tény, hogy az utcán odajönnek hozzád valamit eladni. Ezzel még nem is lenne semmi gáz, mert a turizmus az ugye jó megélhetési forrás és kit fejnének meg a szegény népek, ha nem a gazdag nyugatit?

Dél-Amerikában Bolíviával bezárólag már 5 különböző latin ország turistaszédítő hozzáállását volt szerencsém megtapasztalni, de egyik sem volt botrányosan cikis. Már-már kezdtem azt hinni, hogy itt mindenki tisztességes (és ugye egy fejlődő országban ez üzletileg még kevésbé általános jelenség, mint a modern nyugaton), amikor is megérkeztem Peruba. Nem mondom, hogy Peruban nincsenek tisztességes emberek de egy dolgot biztosan állíthatok: a hazudozás általános jelenség. Nem tudom, hogy pontosan minek köszönhető ez a világosan is észrevezető éles határvonal Peru és egyéb dél-amerika országok turistákkal kapcsolatos hozzáállásában, de nap mint nap találkoztam ezzel a koránt sem erénynek nevezhető emberi tulajdonsággal.

Az összesen Peruban töltött 23 nap alatt kismillió olyan emberrel futottam össze, akik vagy el akartak nekem adni egy pl. Rolex-re távolról sem hasonlító órát, amit ha azért nem vettem meg, mert ahogy mondtam nekik "nem viselek fémet", akkor még azt is megpróbálták belemagyarázni a dologba, hogy az aranyozott fém Rolex az valójában egy műanyag stopperórás Casio. Ehhez hasonló állandó hülyítésekkel folyton-folyvást találkoztam, s csak az idegesített, hogy néha rábólintottam a műanyag Casio-ra és amikor kipengettem a lóvét akkor kiderült, hogy egy játékóra az egész. (Pénztártól való távozás után reklamációt viszont nem fogadunk el, ugye...)

Az utcán kedvesen és vidáman rád ragadó emberek tutira a pénzedre mennek és ha valamilyen szolgáltatásnak kinéző dologban segítenek - meg akkor is ha nem akarod - (mint pl. elkísérnek egy darabon és megmutatják, hogy hol a posta), akkor tutira veheted, hogy a végén nem fognak békéhagyni addig, amíg nem tejelsz. Ezen kívül sok cég + autóbusztársaság is magabiztosan reklámozza az egyébként teljes gáz szolgáltatásait, így kellő elővigyázatosság nélkül egy luxuskörülményeknek leírt több órás buszút lehet, hogy a végén egy falujáró csirkésbusz lesz.

Mi tehát a megoldás? Nem kihagyni Perut, mert az azért hiba lenne. Az ország csodaszép és van azért egy szekérderék jó ember is a sok árpa között. Annyit kell csak tenni, hogy az utcán segítségüket felkínáló embereknek egy mosolygós "NO GRACIAS"-t passzolunk, s ha túlzottam turisztikus helyre megy az ember, akkor más utazók véleményére kell támaszkodni a helyik úgynökök szédítő szövege helyett. Ha végig sikerül betartani ezt a játélszabályt, akkor nem lesz csalódás, ezt ígérhetem!