Eszembejutások 10.

Cuenca és egy tanulságos esti beszélgetés
Utolsó cuencai estémen Ecuadorban egy kellemes hangulatú étteremben vacsoráztam. A pizzámra várva, majd annak elfogyasztása közben is a bárpultos fiatal Dorissal beszélgettem. Kiderült róla, hogy festőművész de mivel abból nem él meg, ezért felszolgál. (Tiszta Amerika, ott is minden művész pincérkedik. Annak idején New Yorkban poénkodtunk is a Peppe cimborámmal, hogy ha találkozol egy idegennel, akiről kiderül, hogy valamilyen művész, akkor a legelső kérdésed tutira az lesz az illető felé, hogy melyik étteremben dolgozik...) Kellemesen elbeszélgettünk erről-arról. Elmesélte, hogy kisgyerek kora óra Európába vágyik a gazdag kultúrális és művészeti miliő miatt de soha nem volt rá lehetősége. Most nyáron talán eljut Németországba egy kedves ismerőséhez de ez még attól függ, hogy megadják-e neki a vízumot (ami meghívólevél és egyéb "nyalánkságok" bemutatása után 150 USA dollár díjjal egyetemben kivitelezhető csak és kizárólag) de titkon imátkozik, hogy sikerüljön. (Zárójelben megjegyezném, hogy a havi átlagkereset Ecuadorban 200 US dollár). Megadtam neki az email címemet, hogy ha esetleg otthon leszek amikor Európába jön (amit kétlek - mármint, hogy ezen a nyáron Európában leledzenék majdan), akkor jelezzen és szívesen körbekalauzolom Budapesten. Nagyon kedves középharmincas fiatal hölgy volt, remélem, hogy sikerül neki a nagy álmát megvalósítani.

Hazafelé sétálgatva sokáig gondolkoztam a Dorissal való beszélgetésen. Rájöttem, hogy mi magyarok szerencsések vagyunk nagyon sokmindenkihez képest. (Most az, hogy mekkora királyok vagyunk egyébként az egy másik kérdés, jelen esetben a politikai és gazdasági helyzetre gondolok.) Ugyan nagy átlagban nem olcsó és nem mindenki számára elérhető az utazás Magyarországon de legalább a formalitásokkal nem kell időt pocsékolni. Tudomásom szerint az USA-n és Ausztrálián kívül szinte minden országba viszonylag könnyű vízumot szerezni a magyar állampolgároknak. (Persze lehet, hogy tévedek, de jelenlegi világkörüli utamon Ausztrália az egyetlen nagy kérdőjel, ugyanis a vízumot oda majd Új-Zélandon kell kérvényeznem és nagyon kétséges, hogy megadják-e vagy sem.) A legnagyobb szemétség az az egyébként, hogy a nyugat-európai és észak-amerikai világ (stb.) pontosan azokat az országokat vágja meg hatalmas vízumdíjakkal, ahol egyébként sincs lóvé. (...és itt elsősorban mondjuk az Amerikai Nagykövetségekre gondolok, akik beszedik a 100 dolláros vagy más országokban még magasabb vízumdíjakat és a kérvények 80 százalékát visszautasítják, "helló 100 dollár...")

Újból rá kellett jönnöm, hogy mindig van a miénknél sokkal rosszabb helyzet is, hiszen a 3. világ országaiban nem csak pénz a probléma, hanem még a diszkriminációval is küzdeniük kell. Örüljünk hát kedves magyar polgártársaim és értékeljük azt, hogy milyen szabadok is vagyunk ebben a gyönyörű világban!