Eszembejutások 12.

A világutazó őszintesége
Az állandó menetelésben az ember rengeteg mindenkivel összefut. Ezeket az embereket minden esetben 2 csoportra kell osztani: vannak a helyiek és vannak a hozzád hasonló utazók. Ez eddig ok. Az utazók felé nincs mit az embernek takargatnia az útitervét illetően, mert az aki már megengedheti magának hogy oda eljusson ahova Te, annak már van mit a tejbe aprítania. Az utazókkal szembeni egyedüli óvatosság maximum a veled cipelt apparátus megemlítése, ne adj Isten megmutatása, hiszen egy rövid ismeretség után nem derül ki, hogy az adott illető tiszességes szándékú-e vagy sem. S mivel nem akarod, hogy meglopjanak, így jobb ha a drágább holmikról nem teszel addig említést, amíg meg nem ismered jobban az illetőt. Én (barom) elég sok cuccal közlekedem, ezért ezt minden esetben meg kell fontolnom. A nyugati utazók nagytöbbsége persze tisztességes, így nincs mitől félni általában. (De azért mégis jobb félni, mint megijedni, ezt jobb ha tudjuk ugyi.)

Ami az egyéb tényezőkkel kapcsolatos őszinteséget illeti, eljutottam egy olyan szintre a kamuzásokat illetően, ami már engem is zavar de sajnos nincs ellene megoldás. Legalábbis ha már belebonyolódtál a magyarázkodásba, akkor nincs. Mivel az általános szegénység Dél-Amerika legnagyobb részén elég jelentős mértékű, ezért egyszerűen nem vallhatom be az ittenieknek, hogy 1 évig utazgatok a világ körül munka nélkül. Egyrészt azért, mert akkor még jobban lehúznának, másrészt meg nem akarok olyan megjegyzéseket hallgatni már többet, hogy "hát neked aztán van lóvéd, vagy könnyű annak aki gazdag, stb". Aki tehát az utamról kérdez, annak mind csak azt mondom, hogy éppen az adott országban utazgatok egy kicsit, aztán mennem kell haza, mert elfogyott a lé. (Ami persze el is fog fogyni, ha nem kezdek majd valamit magammal a hazaérkezés után de itt az, hogy valaki 1 évig munka nélkül utazgat, ahhoz UFO-nak kell lenni.)

Az utca egyszerű emberéhez úgy a legkönnyebb közel kerülni, hogy Te kérdezel először még mielőtt Téged kezdenek faggatni. Mivel mindenki szeret magáról és a környezetéről beszélni egy utazónak - általában - ezért az egyetlen megoldás a folyamatos és kedves érdeklődés, informálódás. Ez esetben az "emberünk" a végén sokszor elfelejti megkérdezni, hogy veled mi is a helyzet. (Taxizás közben különösen ajánlott ez a verzió.) A legegyszerűbb megoldás pedig ha csak mutogatsz, hogy nem beszéled a nyelvet. Ekkor viszont nehezebb az alkudozás és sokat veszíthetsz, mert Te sem tudsz meg sokat a helyiekről. (Ha viszont tényleg nem beszéled a nyelvet, akkor ez a helyzet marad végig, vagyis marad az útikönyv. :)

Az őszinteség számomra nagyon fontos dolog. Mégis azt kell mondjam, hogy néha nem kifizetődő. Meg kell fontolni, hogy mit és mikor érdemes teljes valójában előadni, elmesélni. Ez csak egy tanács a békés utazgatáshoz. C'est la vie.