Eszembejutások 13.

Az ígéretek és a valóság
Ez a kérdés már nagyon rég óta foglalkoztat de most jutottam el oda, hogy leírjam azt, ami ezzel kapcsolatban nagyon zavar. Van nekünk magyarul egy nagyon találó mondásunk, hogy "az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó" és mint sok minden más mondást, kisgyerekkorban ezt is csak bemagoljuk és fújjuk őket mint a gyertyát de a jelentésükre csak később figyelünk oda. Miért fontos betartani az ígéreteket és mitől van egyáltalán jelentőségük? Igazából az ember bármint mondhat, azt nem köteles betartani (hacsak nem a törvény színe előtt vall valamiről), viszont az erkölcs mindig ott figyel a távolban és az egyenes gerinc (némelyeknél), így a mai értelemben vett "rendes" emberek esetében az adott szó az szent. Végül is ebből alakult ki a bizalom is és még sorolhatnám... Persze az ígéretek között van egy csomó fajta, mint pl. az új CD-t odaígérése a cimboráknak átmásolásra de sokszor ezek nem történnek meg, pedig az ígéret ott volt. Ezek azonban sokszor az élet egyéb körülményei miatt nem jönnek össze vagy egyszerűen elfelejti őket az ember, szóval bizton állíthatom, hogy ezek 90%-ban nem rossz szándékból történnek.

Nekem is van egy rossz szokásom, mégpedig az, hogy mivel mindenkinek szeretnék megfelelni (ami tudom, hogy lehetetlen de azok az emberek akik fontosak nekem, azokkal törődök), de sokszor nem tudom teljesíteni azt amit korábban úgymond, megígértem. De ez soha nem azt jelenti, hogy feleslegesen jártatnám a számat, hanem azt, hogy én megpróbálom ami tőlem telik de nem vagyok Isten, nem biztos, hogy összejön a tervezett dolog. Tinédzserkoromban sokszor estem abba a hibába, hogy mindig mindenkinek igen-t mondtam mindenre és a végén meg majd meg szakadtam, hogy sikerüljön teljesíteni az ígéreteket. Ma ez már másképp van, az "ahogy érzed" életszemlélet alapján már csak azt ígérem meg, amit úgy is érzek, hogy meg fogom csinálni, mást nem. Inkább vagy megmondom, hogy "bocs de ezt most nem", vagy egyáltalán nem mondok semmit.

Van azonban egy dolog, amit én az ígéretek kategóriájába sorolok, (lehet, hogy helytelenül persze), ez pedig a felajánlás. Számtalanszor megtörtént már jelentéktelen életem során, hogy frissen megismert emberek a jófejség és haverság elnyerése érdekében a csillagokat is megígérték, aztán amikor szükség lett volna mondjuk egy szaros kis Holdra (nem a Jupitert kértem vagy a Szaturnusz gyűrűjét), akkor valahogy elsikkadt ez a dolog. Én persze ilyeneket soha nem kérek, hanem csak várok, hogy beteljesülnek-e a nagy szavakban foglaltak, vagy csak üres ígéretek maradnak. Mondok erre egy példát, mely épp a napokban történt meg velem és nem bosszantott fel, csak elgondolkodtatott egy kicsit.

Amikor Caracasban jártam, a világkörüli repülőjegyem dátumainak átfoglalásakor összebarátkoztam az ügyemet intéző lányokkal az utazási irodában. Az összebarátkozás olyan jól sikerült, hogy az egyik lány fél óra múlva meghívott az otthonába az azt követő hétre - a Panamába való továbbrepülésem előtti időre - (és azt is megígérte, hogy ha esetleg valamilyen véletlen folytán náluk nem lenne hely, akkor a barátnőjénél majd megszállhatok), továbbá azzal kapcsolatban is ígéretet kaptam, hogy majd a repülőtérre is kivisz, mert minek taxizzak, ha neki van kocsija. Jól esett ez a kedvesség, bár egy szóval sem kértem egyiket sem. Aztán amikor 5 nappal később egy karib-tenger parti üdülőfaluból jöttünk hazafelé a fővárosba egy együtt töltött hétvége után 2 másik irodás lánnyal egyetemben, akkor az első kérdés az volt, hogy melyik hotelbe szeretnék menni. Én persze úriember módjára nem kérdeztem rá a korábbi meghívásra, hanem mondtam hogy hová menjünk. Aztán a lány közölte később, hogy tudja, hogy másról volt szó de ez most nem fog összejönni mégsem, bocs. Hirtelen a barátnő sem volt elérhető, stb. Aztán minden újabb nap ígéretet kaptam, hogy talán majd másnap, amikor a harmadik napon mosolyogva közöltem, hogy belőlem aztán ne csináljanak fejfájást, szívesen maradok a hoteben, az úgyis olyan kényelmes. Mondanom sem kell, a repülőtéri fuvarból sem lett semmi, így a végén közel 12 ezer forintnyi összeggel költöttem többet, mint terveztem de bevallom, még ez sem zavart. Az egyetlen dolog ami zavart, hogy én soha nem kértem a segítséget és az első nap fél órán keresztül a felajánlásokat hallgattam. Ettől függetlenül a lányok nagyon kedvesek voltak és az épp ekkor rámtört torokgyulladásból származó borzasztó állapoton is átsegítettek azzal, hogy elvittek a dokihoz. Az isten áldja őket a szívükért!

Mégis azt kérdezem: miért kell az embernek a száját hűtenie azért, hogy mások jobb képet alkossanak róla...?