Eszembejutások 14.

Az állandóság és az allandó új megszokása
Körülbelül 200 napja jöttem el otthonról, amikor ezeket a sorokat írom. Nincs türelmem utánakalkulálni a pontos számnak de ez nem is lényeges igazából. A lényeg, hogy ennyi idő alatt is sokat lehet változni. Ha nem is lényegesen változik az ember a sok átélt élmény hatására de egy dolog mindenképpen megszokássá válik, ez pedig az állandóság nem léte. Az, hogy még ha egy helyen 1-2 hetet is eltöltesz (amire az én utazásom esetében nem nagyon volt precedens), akkor is pillanatok alatt visszaszoksz abba, hogy egy újabb ismeretlen hely a következő állomás. Egy ideig ez borzongással tölt el legbelül de aztán ez is elmúlik.

Amikor Dél-Amerikától való búcsúm után megérkeztem Panamába, akkor a reptérről a városba menet gondolkoztam el ezen. Ugyanis a légikikötőből eltávolodva egy ismeretlen buszmegálló felé ballagtam komótosan de biztosan, s az egymás után megközelítő 5-6 taxi kedvező ajánlatát is elutasítottam mondván, hogy "nyugi öreg, megtalálom én azt a helyet, ahová megyek, nem kell nekem ahhoz taxi." És nem is kell. A helyiek sokszor csodálkozva néznek rám, hogy mosolyogva szállok fel a buszra a hatalmas hátizsákommal és csak megyek előre egy olyan helyre, ahol még soha nem jártam (és mellesleg azt sem tudom, hogy a környék hogy néz ki, vagy a szálló vagy bármi vele kapcsolatos). Eddig azonban még mindig eljutottam oda, ahová terveztem, így az ismeretlentől való borzongós "félelem" elmúlt teljesen. Végtére is mi az ami a legrosszabb esetben történhet? Nem találom meg a helyet... És akkor mi van? Utánakérdezek megint és a legeslegrosszabb esetben tényleg fogok egy taxit. Ez persze az első lépés, hogy megtaláld a helyet. A második, hogy érkezés után körbeszaglászod a környéket. Ez is csak egy fél óra kérdése és ha ügyes vagy és kellően körültekintő, akkor az érkezésedtől számított egy órán belül már azt is tudod, hogy hol a bank, a mosoda, az internet és a legolcsóbb helyi kajálda, s persze azt, hogy a környéken mit érdemes megnézni. Az esetek 99%-ban a pozitív hozzáállás, a gondos körültekintés és az "új" emberekre való mosolygás és kedves kérdezősködés megoldja a problémát és segít összehozni az adott hellyel kapcsolatban felállított scenario-t.

...és ha ne adj Isten a dolgok nem úgy jönnek össze ahogy tervezted? Akkor majd másképp lesz, mert az is csak egy újabb, ismeretlen alternatíva, csakúgy mint az első volt. (Ha másra nem is, de ilyenkor az útikönyvedre biztosan támaszkodhatsz, hogy kitaláld a "b" verziót.)

Don't worry, be happy. :)