Eszembejutások 15.

Csajozás utazás közben
Az ember társas lény ugye. Még jó, hogy így van különben elég hülyén néznénk ki, hogy 6 milliárdan mindannyian mást csinálunk örökké a másikat figyelmen kívül hagyva. Utazás közben is előjön ez a társ iránti igény, bár ez általában nem a gyerekek felnevelésével kapcsolatos álmodozásokban és tervezgetésekben teljesedik ki, hanem egy egész egyszerű szeretet iránti vágyban. Ha egyedül vagy sokáig, akkor ugyanis kell valaki, aki néha megcirógat, megsímogat és SATÖBBI. Nézzük csak, hogy ez hogy néz ki közelebbről egy XY szemével.

A csajozás iránti igény nem megjelenik, hanem ab ovo van. Muszáj flörtölgetni, hogy az ember ne veszítse el az önbecsülését. Ha elveszik a vonzerő, lankad az egyéb kedv is mindennel kapcsolatban és beköszönt a kétségbeesés kora. Az meg gáz. Hogy hogy közelít ehhez egy olyan valaki, aki állandóan úton van? Ez sokszor nem annyira egyszerű de mint minden más, ez is tanulható és tanulságos.

Na szóval. Vannak először is azok az emberek, akik utazásának a célja nem más, mint a "pontgyűjtés". Minél több nemzetiségű lány, minél különbözőbb bőrszínekkel (ami még nincs a listán, az külön fain), egy ideig a szépség és az alak a mérvadó, egy idő után már egyre inkább az, hogy minél szebb csajt minél előbb. És nem minél előbb elvinni vacsorázni, hanem a nemi jellegével kapcsolatos kérdéseket kibogozni de nagyon gyorsan. Aztán amikor megvolt a műtét, akkor úriember módjára "angolosan" távozik emberünk és már az újabb áldozatát lesi. Vajon tényleg a minél több szex motiválja ezeket az embereket az újabb és újabb pontok begyűjtésére, vagy az, hogy a haveroknak az út befejeztével legyen miről sztorizni? Vajon ezek az emberek állandó bizonyítási kényszerben (is) szenvednek, vagy csak semmi nem érdekli őket a világon a másik nem (bizonyos testrészein) kívül? Mivel én még soha nem jutottam el ebbe az állapotba, ezért erre a kérdésre nem tudom a választ. Mindenesetre találkoztam már ilyen srácokkal és egyszerűen bámulatos az a vakerrendszer amit felépítettek arra, hogy a "bébi" minél előbb ágyba akarjon bújni velük. (Ezektől az emberektől lehet tanulni praktikákat...)

Rendes és tisztességes emberként számomra mindig fontos volt, hogy ne soroljanak be a szemét nőcsábász kategóriába, akit a lányok csak a szexéhes jampec jelzővel illetnek. (Főleg azért mert tényleg nem vagyok olyan.) Ennek következtében sokszor nem tettem meg olyat, amit egyébként a szívem és egyéb gondolkodásra alkalmatlan de mégis irányító szereppel bíró testrészem óhajtott volna, inkább az eszemre hallgattam és amellett döntöttem, hogy "nem megbántani senkit, nem vagy te állat ivikém". Viszont az is igaz, hogy soha nem utaztam még ilyen stílusban mint most és fogalmam sem volt arról, hogy a világ ilyenkor egy kicsit más. Mégpedig azért más, mert olyan helyekre mész, ahol kuriózumnak számítasz a kinézeteddel (mondjuk nekem nem nehéz Latin-Amerikában ezt megtenni a 2 méteres magasságommal és a zöld szememmel) és ezáltal vonzzod a tekinteteket. És mivel állandóan úton vagy, ezért nincs más dolgod, csak őszintének lenni (és előadni a nagy világfelfedezőt, ami még valahol igaz is), és ha a bébi továbbra is érdeklődik, akkor "adsz neki egy esélyt", mert te is ugyanannyira, ha nem jobban akarod azt. Ezekről a történetekben mindig csak burkoltam írtam, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy az egyben végigvegetáltam az elmúlt fél évet, mivel hogy sehol nem töltöttem annyi időt, hogy egy "mélyebb és komolyabb" kapcsolatot kialakítsak egy ellenkező nemű egyeddel. Itt nincsen szó nagy számokról, hanem csak egy néhány lányról beszélek, akikkel az utam során közelebbi "barátságba" kerültem. Kellemesen eltöltöttük az időt, majd még kellemesebben elköszöntünk egymástól.

Miért is írom mindezt le? Az igazság, hogy magam is meglepődöm saját magamon, hogy mekkora változáson mentem át fél év alatt ezen tekintetben is. Az állandó változásba való beleszokás ugyanis ezt is eredményezi. Találkozol valakivel, aki tetszik, ha ügyesen forgatod a kártyákat, akkor jutalmad egy egész éjszakás romantikus csókokkal teli bulizás, ha meg igazán sikerült bevágódnod, akkor ennél több is. És mivel a Téged akaró lányok tudják, hogy csak egy rövid időre vagy az övék, ezért nincs mit taktikázni igazán, mész a folyással és kész. Aztán másnap felkelsz, megöleled a kedvesedet és tovább állsz. (és miközben kisétálsz az ajtón eszedbe jut, hogy valószínűleg most láttad utoljára őt).

Ehhez persze nem kell utazónak lenni, hogy az ember ide elérjen, de csak azért döntöttem úgy, hogy írok erről, mert én egy abszolút nem nőcsábász típusú pasi vagyok, aki egy pillanat alatt azzá válhatna, mert ez az életforma ezt indukálja mint állat.

Mi ebből a tanulság? Ha nem vagy csajozós de az akarsz lenni, akkor menj el hátizsákosnak egy időre és még ha nem is örökre, de az utazásod ideje alatt egy kicsit pótolhatsz abból, ami otthon soha nem jött össze... :)