Eszembejutások 16.

A vakáció és az időjárás
A napos idő a legtöbb embert pozitívan befolyásolja. Persze mint minden más, ez is azért van így, mert nem állandóan süt a nap, hanem az évszaknak megfelelően hol többet, hol kevesebbet. Ha eszünkbe jut a tél, akkor a napsütés valahogy nem is kerül be a képek közé, sőt még az őszhöz és a tavaszhoz is gyakran társítjuk az esős, borongós napokat. Ha azonban a nyárról van szó, eszünkbe sem jut a felhő, csak a kék ég és a ragyogás. Körülbelül így terveztem én is az utamat, bár tudtam, hogy ezt végig nem fogom megkapni.

A vakáció mindannyiónk számára egy meleg, napsütéses időben eltöltött időintervallumot takar, kivéve ha síelésről vagy egyéb téli sportokról van szó. Az én utamban a síelésnek és egyéb téli, hideggel kapcsolatos sportoknak a halvány jelét sem terveztem felfedezni, mitöbb, próbáltam úgy összeállítani a "csomagot", hogy a lehető legtöbbet legyek verőfényes napsütésben. Ha megnézitek a fotóalbumot, ez egészen Peruig sikerült is, többé-kevésbé. Aztán amikor Ecuadorba értem, elromlott az idő. Egy ideig azt hittem, hogy ez csak átmeneti, aztán rájöttem, hogy bizony beköszöntött a tél, ami a világnak ezen a részén az esős évszakot jelenti. Ecuador óta tehát többé-kevésbé ebben a termelés szempontjából ugyan üdvös, utazás szempontjából azonnal kellemetlen természeti változásban van részem nap mint nap. Meg kell, hogy mondjam, ez NEM a legnagyobb stenk. A sok eső hatására néha teljesen gáz hangulatba kerülök (az egyetlen kivétel a kolumbiai "Elveszett város" túra volt, ott az eső mint Messiás érkezett mindannyiónk számára), s nincs kedvem semmihez. Közép-Amerika szinte teljes egészében erről szólt. Legalábbis a hegyek és a Karib-tengeri rész. Reggel esik, vagy délután esik, már örülsz ha "csak" felhős az ég és rimánkodsz az égiekhez, hogy éjszaka jöjjön az áldás, amikor alszol, mert akkor nem "öli" meg a napodat a sok-sok víz. Persze nem akarok panaszkodni, ettől függetlenül még mindig nagyon jól érzem magam, csak az állandó változás határása - amiról korábban már eszembe jutott valami - az hogy új és szép helyen vagyok már nem mindig elég. Pláne ha a borús égboltú tengernél pihengetek.

Egy szó mint száz a vakáció napos időben a legfainabb. Ezt azonban egyetlen igazi, sok helyet meglátogató világkörüli úton nem lehet kivitelezni. Mi ebből a tanulság? Szeresd meg az esőt, különben a borongós tengerparti napokat nem fogod értékelni igazán...