Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Auckland
Whangarei
Whitianga
Rotorua
Taupo
Tongariro N.P.
Napier
Wellington
Picton & Blenheim
Abel Tasman N.P.
Kaikoura
Arthur's Pass N.P.
Westland N.P.
Queenstown
Fiordland N.P.
Invercargill
Dunedin
Mt. Cook & Lake Tekapo
Christchurch
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Invercargill & The Catlins

Invercargillből Bluff-ra, majd tovább a Catlins tartomány felé
2004-11-29
Sokáig való lustizás és késői reggeli után 10.30 magasságában jelentkeztünk ki a hostelből. Az időjárás odakint állati furcsa volt, negyed óránként váltotta egymást a szakadó eső a ragyogó napsütéssel. Ilyet se láttam még ezelőtt. Mivel a kedvezőtlen időjárás előrejelzés miatt a Stewart Islandra tervezett 2 napos kiruccanást lefújtuk, ezért nem siettünk sehová.

Az LP könyvem szerint az ország egyik legfainabb múzeuma az Invercargillban található Southland Museum, ezért ha már itt voltunk gondoltuk lecsekkoljuk azt. A múzeumozás előtt még sétáltunk egyet a közeli Queens Parkban, ahol mindenfelé gyönyörű rózsakerteket láttunk. A parkban sétálgatva azon gondolkoztam, hogy majd 70 éves koromban ilyen parkokban szeretnék délután sétálgatni az unokáimmal. Persze az még odébb van (meg először gyerekeket kéne legyártani :), szóval egyelőre inkább azon töröm majd a fejem, hogy milyen hajmeresztő baromságokat (mint a bungy jumping) csináljak a megöregedésig. Hehe. Szóval a Southland Museum érdekes volt, tele volt történelemmel, maorikkal, kiegyezéssel, régi tárgyakkal, stb. A 3. emeleten volt egy kimondottan érdekes szekció, mely a "The Subantarctic Region of New Zealand" néven futott, ez pedig Új-Zéland Antarktisz felé eső néhány apró vulkanikus szigetecskéinek a keletkezéséről, élővilágáról mesélt, valamint arról, hogy a XIX. században mennyi hajótörés történt errefelé (melynek oka az volt, hogy egy balfácán tengerész rossz koordinátákat adott a korabeli térképekhez és a rossz látási viszonyok miatt rengeteg hajó zátonyra futott). A múzeumhoz tartozott egy "Tuatara House" nevű rész is, mely a 200 millió éves tuatara hüllő fajból mutatott be egy néhány fiatalabb példányt. (Ezek közül legöregebb egy Henry nevű tuatara volt 124 évével.) A hüllők lecsekkolása után aztán pihiztünk és interneteztünk egy sort a múzeum kávézójában, majd visszasétáltunk az autóhoz és levezettünk Bluff-ba, mely az új-zélandi déli sziget legdélebbi lakott települése.

Új-Zélandon szokás mondani, hogy "megnéztem az országot Cape Reingától Bluffig", s gondoltam, hogy mivel már Cape Reingában jártam, lecsekkolom Bluff-ot is. A srácok közül már Florian is járt az északi csücsökben, így ő is szerette volna látni a legdélebbi pontot. Invercargilltól a Bluff 22 km délre található, s 20 perc alatt vezettünk le oda. Egy ideig a városka fölötti hegy kilátójában nézelődtünk (kb. csak 5 percet mert olyan erős hideg szél fújt, hogy majdnem szétfagytunk), utána pedig a félszigetecske Stirling Point-jához vezettünk el, ahol Cape Reingához hasonlóan ugyancsak található egy jelzőtábla-szerűség mindenféle híres nagyvárosokkal és azok Bluff-tól való távolságával. London 18958, New York 15008 km! De rohadt messze vagyok mindentől!!!!! Az se baj. :)

Bluff után aztán visszavezettünk Invercargillba, megtankoltuk az autót, bevásároltunk estére egy kis kaját egy Pak N' Save-ben, majd kelet felé vettük az irányt. Az idő továbbra is teljesen bolond volt, fél óránként jött egy hatalmas zuhé, majd ismét kék ég és ragyogás következett. Mondják is errefelé, hogy az időjárás itt nagyon változékony, de ennyire???? Invercargillból továbbra is a "southern scenic route"-on haladtunk tovább. Mivel már 4 óra is elmúlt mire elhagytuk a dél legnagyobb városát, ezért úgy határoztunk, hogy nem vezetünk 1 huzamban végig Dunedin-ig, hanem a Catlins tartományon keresztülcsorgunk és megnézzük amit érdemes.

A több megállósra tervezett délutáni kirándulásból végül is csak 1 megállós lett, s az is a Slope Point-nak nevezett félsziget volt, mely a földrajzilag is legdélebbi pontja a déli szigetnek. A Slope Pointnál lévő parkolóból 15 perc alatt sétáltunk le a tengerpartra és természetesen itt is találtunk egy táblát, mely szerint az Egyenlítő 5140km, a Déli Sark meg 4803km volt innen. Ááááááááá de hideg volt itt is!!! Ráadásul a szél is baromi erősen fújt, komolyan vigyáznunk kellett, nehogy eltörjünk a nagy széllel szembeni menetelésben. Gondolkoztam is rajta, hogy lehet, hogy mégse kéne az Antarktiszra vágyni. (Ugye még anno az argentinai Tűzfölddel kapcsolatban írtam, hogy majd akkor akarok oda visszamenni, amikor az Antarktiszra tervezek kirándulást. Hmmm, ezt még megfontolom.)

Új-Zéland legdélebbi csücske után már nem álltunk meg sehol, hanem végigvezettünk egy korábban kinézett vidéki hostel felé, mely az Owaka városka előtt 15km-rel lévő Purakaunui Falls mellett található Falls Backpackers Hostel volt. Egy időbe beletelt mire megtaláltuk ezt az aprócska diákszállót, de szerencsére volt hely, s ráadásul nem is akármilyen. A ház tulajdonosa egy helyi nő volt, aki a férjével építette ezt a vigyinlót évekkel ezelőtt, van benne 2 hatalmas fürdőszoba, 4 szoba 2-3 ággyal és melegíthető matracokkal!!!! Ennek Neil különösen örült, ő ugyanis mindig fázik. Persze én sem bántam ezt a luxust. :) A Franz Josef Village-beli Glow Work Cottages után ez a hely volt eddig a második legfainabb hostel. Ajánlom mindenki figyelmébe aki ide ellátogat!!!!! Az este semmi küli nem történt, én naplót írtam, a srácok dumcsiztak, aztán zabáltunk egy hatalmasat, aztán éjfélig újból naplót írtam, majd elpilledtem a már kellemesen meleg matracon. Jujujujjjjj de nagyon fain volt!!!!

Délelőtt kirándulás Catlins tartományban, délután irány Dunedin
2004-11-30
Annyira jól aludtam ezen a helyen mint már nagyon régen előtte. A melegíthető matracok iszonyat nagy stenkek voltak, s mély álomba ringattak. Már majdnem 10 óra volt, mire felébredtünk, így gyors reggelizés és összepakolás után végül 10.30-kor jelentkeztünk ki.

Ezen a napon a végállomásunknak Dunedint terveztük, s mivel nem akartunk túl későn odaérni, ezért csak a Catlins tartomány néhány, általunk legfontosabbnak tartott látnivalóit széndékoztunk lecsekkolni. Legelső megállónk így a hosteltől 3 percre lévő Purakaunui Falls volt, mely állítólag egész Új-Zéland legtöbbet fényképezett vízesése. Hogy ez így van-e azt én persze nem tudom, de mindenesetre tényleg egész szép volt, bár koszos és sáros víz folyt le rajta ottjártunkkor. (Persze ez az esőzés miatt volt én tudom, de akkor is. Így nem volt annyira szép.)

A Purakaunui Falls után egy rövid 5 perces pihenő erejéig útbaejtettük Owaka városát, majd az attól 6 km-re lévő Surat Bay-hez vezettünk le. Az idő mondanom sem kell, továbbra is teljesen bolond volt, minden fél órában besötétedett majd leszakadt az ég, aztán kiderült és sütött a nap hétágra. Az se baj. Mázlinkra mind a Purakaunui Falls-hoz, mind a Surat Bayhez a napsütéses szakaszban értünk oda, így volt lehetőségünk élvezni a sétát. Surat Bay-be egyébként azért mentünk, mert állítólag a Catlins egyik legnagyobb fóka (ill. tengeri oroszlán) kolóniája itt található. Igazából nekem a Galápagos-szigetek óta a fókák (és tengeri oroszlánok) már nem okoznak akkora meglepetést - bocs, ez most nem nagyképűsködés de ott ezrével láttam őket mindenfelé - de azért a srácok kedvéért nem bántam a kitérőt. Pláne, hogy a Surat-öböl tényleg szép volt a ragyogó napsütésben. A kolóniából egyébként csak 2 példányt láttunk de az egyiket elég közelről, ahogy a tengerparton napozott mint egy modell. Jópofa volt, néha még mozgott is jobbra balra, mint egy fotózáson. :)

A Surat Bay után aztán fél óra alatt elvezettünk a Nuggets Point-ig, ami egy kiugró félsziget sziklás partja és egy azon található világítótorony. Itt is sétáltunk egy kicsit, meg fényképeztünk, szóval a szokásos. A Nuggets Point mellett van egy Roaring Bay nevű öböl, ahol esténként rengeteg sárgaszemű pingvin jön partra (ezek az angolul "yellow eyed penguin"-nak nevezett tengeri maradak csak és itt Új-Zélandon élnek és a legritkább pingvinfaj a világon), igazából szívesen maradtunk volna ezeket megnézni, de nem akartunk 6 órát várakozni esetleg feleslegesen. Értesüléseink szerint a Dunedin utánra tervezett Oamaru város tengerpartján is jelen vannak ezek a madárkák, szóval talán majd ott megnézzük őket. Nuggets Point-on egyébként nem volt szerencsénk az idővel, itt bizony jól megáztunk (legalább is én.) Így jártunk. Végül is csak víz... :)

A Nuggets Point-on tett 1-2 órás megálló után aztán már csak a poén kedvéért elvezettünk egy Kaka Point nevű helyre, majd onnan tovább Balclutha városkába. Ez a Catlins legészakibb városa, nincs benne semmi küli de legalább kajáldák azok voltak tucatszámra, így csúnyán bezabáltunk ebédre. Balclutha után aztán kicsivel több mint 1 óra alatt elvezettünk Dunedinbe. Dunedinről annyit kell tudni, hogy dél-kelet Új-Zéland legnagyobb települése, a déli sziget második legnagyobb városa, ahol Új-Zéland első egyeteme épült (Otago University, est. 1869). A XIX. közepén települtek ide az első európaiak (előtte itt is csak Maorik éltek), nem sokkal azok megérkezése után hatalmas aranyláz vette kezdetét, melynek következtében Dunedin az ország legnagyobb városa lett. Azóta ez az aranyláz már elmúlt persze s elég nyugis városka lett ebből a Dunedinből. Stílusát tekintve Angliát idéző házakkal és utcákkal van teli, s mellette található az Otago-félsziget, mely pingvinek, fókák és a Király Albatrosz, azaz a "Royal Albatross" egyetlen szárazföldi fészkelőhelye. Mi elsősorban az Otago-félsziget miatt jöttünk, meg hát egy városban van egy két luxus dolog (mint pl. internet és tsi.) és azokat is "szeressük mink mind állat". :)

Dunedinben nem foglaltunk le előre szállást, gondolván, hogy úgy is nagy a kínálat, biztos könnyen találunk valamit. Hát, nem nyertünk. Egyik helyet a másik után jártuk végig, vagy nem tetszett a hely, vagy ami tetszett az már teli volt. Végül másfél óra kószálás után már nagyon elegünk lett, így a belvároshoz közeli Queens Road Backpackers hostelbe mentünk, ami szutyok volt elég rendesen, de legalább volt hely és négyőnknek kaptunk egy szobát 20 dolcsi / kopf-ért. (A városokban 20 dolcsi az nem sok.) Bejelentkezés után lecuccoltunk, majd elmentünk vacsora után nézni. Dunedin belvárosa szerencsére nem nagy, de a választéka legalább kicsi. Mivel az első fél órában nem találtunk kajáldát, ezért pihenésképpen interneteztünk egy órát, majd végül egy kambodzsai étkezdében kötöttünk ki, ahol rizses csirkés satay tálat ettem. Egész jó volt. Majd Kambodzsában erőltetni fogom ezt a satay-t. :) Vacsi után még beültünk egy sörre egy jazz bárba, majd 11 felé hazaballagtunk.

Ezen az estén egy egyszerű de számomra hatalmas döntést hoztam. Cimboráim sörözés közben rábeszéltek, hogy a szakállvágó trimmeremmel borotváljuk le a fejem jó kis "skinhead" stílusúra. Neil példájából okulva (aki már vagy 3 éve tök kopasz, s így "menekült el" a kopaszodás elől) gondoltam miért ne, előbb-utóbb úgyis utolér engem is ez a kellemetlen haj nélküli korszak. (Sajnos 24 éves korom óra az én hajkoronám is egyre csak csökken...) Hazaérésünk után Neil neki is látott és 10 perc leforgása alatt teljesen megszabadított a hajamtól. Illetőleg nem teljesen, 1mm-eresre vágta le. A "műtét" befejeztével a tükörbe néztem és hát nem voltam annyira elégedett az eredménnyel. Szomorúan tapasztaltam, hogy csúnya egy gyerek lett belőlem. De hát, ez van. Isten ezt adta, ezt is fogja majd elvenni egy nap, szóval a vidám életemet egy ilyen apróság nem árnyékolhatja be. Mindenesetre azért elhatároztam, hogy visszanövesztem a hajam, még ameddig nő, aztán majd ha már megunta, akkor ismét felveszem ezt a "Kojak" stílust. Egy dolog azért tetszett. Haj nélkül félelmetes hogy mennyire lélegzik az ember fejbőre. Ez azért tök jó érzés volt. :)

Furcsa érzésekkel aludtam el...

Folytatás: Dunedin & Oamaru (2004.12.01. - 12.02.)



Home  - Napló  - Új-Zéland  - Invercargill

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)