Eszembejutások 18.

Az egyetlen kívánság
Az ember telhetetlen. Ez tény. Bármennyink van, mindig többet akarunk, újat, jobbat, szebbet. Valahol ez érhető is, ha ez nem így lenne, akkor már apatikusak lennénk vagy életuntak. Kell a pozitív változás állandóan, hogy mosolyogva tekinthessünk a jövőbe. Jóllehet, vannak olyan dolgok, melyeket soha az életben nem kaphatunk meg, s ennek elfogadása elég nehéz. A pozitivizmus mágusai (vannak ilyenek) persze azt mondják, hogy az életben minden lehetséges, csak hinni kell a dolgokban és akarni kell őket. Igen ám, de vannak olyan - rajtunk abszolút kívülálló - dolgok, melyeket bármennyire akarhatunk, azok akkor sem lesznek soha a mieink. Ezek pedig azok a dolgok, melyeket ab ovo megkapunk születésünkkor, s a genetika által a szüleinktől.

Vajon tehetek-e én bármit is, hogy úgy nézzek ki mint Brad Pitt, vagy hogy legyen bennem egy kis latin vér? Bizony semmit. A külső tulajdonságaink (amelyet ha jól emlékszem fenotípusnak nevez a biológia tudománya) genetikailag meghatározottak, ezeken változtani csak műtéti beavatkozással lehet. Lásd Michael Jacksont, aki egy helyes fekete kiscsávóból Mr. Hófehérke lett és ráadásul most már tényleg úgy néz ki a manus, mint egy majom. Tud azonban valamit ez a Michael, amit én mindig is szerettem volna tudni de az soha nem fog összejönni.

Ezeknek a soroknak az írásakor éppen a Cook-szigeteken vagyok, azon belül is Rarotongán, az ország központi szigetén. Ez a kis hely már a 16. ország a világkörüli utam országlistáján és csakúgy mint a latin-amerikai országokban, itt is van valami, ami mindenhol közös. Ez pedig a zene. Ha nem kezdek el utazni, talán soha nem jöttem volna rá, hogy a világ legismertebb zenésze a jamaicai Bob Marley. Az öreg reggaekirályt a világon mindenhol ismerik, eddig még egyetlen egy helyen nem jártam, ahol ne hallottam volna az "Is this love" vagy a "No Woman No Cry" c. számot. Vagy ott van pl. az A-ha együttes a "Take on me" c. dallal, az Alphaville a "Forever Young"-gal, Michael Jackson a "Billie Jean"-nel na és persze a svéd Abba a "Dancing Queen"-nel és még sorolhatnám. Ezek a dalok mindenhol hallhatók és amikor megszólalnak, valamennyi hallgató arcára mosolyt csalnak a dallamok. Láttam, hallottam, átéltem. A zenénél nincsen hatalmasabb, mely az ember általános hangulatát jobban befolyásolná. Erről már korábban is írtam egy gondolatsort de akkor más kontextusban.

Arról is írtam már, hogy azért is hagytam abba a profi zenélést a zeneművészeti fősikola befejezése után, mert soha nem voltam képes olyat összehozni, ami igazán az enyém. A komolyzene nagyjainak remekműveit rengetegen interpretálják már manapság, s úgy érzem, hogy én soha nem tudtam volna arra a szintre eljutni, ami elismerést kiváltó és a hozzáértők szemében egyedülállóan zseniális. Nem is baj, szerencsére még így is van elég rendkívüli hangszeres szólista és zenekari művész. Az engem ismerők tudják, hogy komolyzenei tanulmányaim ellenére hozzám legalább annyira közel áll a rockzene is, mint a komolyzene, ha nem jobban. Ezt nem én akartam így, ez egyszerűen csak így alakult. S mivel az én korosztályomnak a legnagyobb része rockzenén nőtt fel, így engem is nagyban befolyásolt ez a lázadó, vadsággal teli de ugyanakkor szívhezszóló stílus és a rock és popdalokban megénekeltek komoly részemmé váltak. Ezzel nagyon nem vagyok egyedül, ebben biztos vagyok.

Azt akarom csak mondani, hogy utazás közben jöttem rá, hogy ha lehetne egyetlen kívánságom ami a tudáson és tehetségen múlik, akkor az ez lenne. Egy dal, melyet ismer és énekel a nagyvilág. Most gondoljátok el... Mekkora nagy dolog az, ha sikerül egy olyan aprócska darabot kiadni magadból, mellyel az egész Földön bárhol képes vagy az emberek szívébe egy kis örömöt belopni, arcukra mosolyt csalni. Ááááááááááá de nagy stenk lenne! :)

Biztosra veszem, hogy mindenkinek van legalább egy olyan kívánsága, amit meg szeretne valósítani az élete során valahogy de nem látja rá az esélyt. Nekem ez az. Olyan érzés ez, mint ami az Amadeus c. filmben Antonio Salieri lelkében dúl W.A. Mozart géniuszát hallgatva. Az egyetlen dolog, amire oda kell figyelni az az, hogy a vágyakozás ne negatív hatású legyen az életedre. Tudom, ez nem mindig könnyű.

C'est la vie, a show megy tovább...