Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Hong Kong
Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Hong Kong & Macau

Érkezés Hong-Kongba
2004-12-08
A repülőút Új-Zélandról Hong Kongba 11,5 óráig tartott és többek között Pápua Új-Guinea és a Fülöp szigetek fölött haladt át. Igazából nem volt sok fogalmam arról, hogy milyen messze is repülök, s csak a megérkezéskor jöttem rá, hogy több mint 9 ezer kilométert repültem ennyi idő alatt. Huhh. Maga a repülőút egész korrekt volt, volt vagy 3x kajálás, meg szinte óránként hoztak vizet vagy egyéb frissítő folyadékot a légiutaskísérők. Összesen 4 különböző filmet néztem meg ennyi idő alatt (csak hogy emlékezzem rá sorrendben: I Robot, Princess' Diaries 2, Elf és a Machurian Candidate - ez utóbbi volt a legjobb), s szerencsére ezzel el is repült az idő nagy része. Aludnom sajnos nem sikerült de hát nekem az sose sikerült repülés közben.

Az Air New Zealand NZ85-ös járata Hong Kongban helyi idő szerint du. 5-kor landolt. Érdekes dolog volt a leszállás is, ugyanis a "hirtelen kék égből" egy méghirtelenebb sárga szmogba kerültünk, aminek következtében szinte semmit nem láttunk az alattunk lévő szigetekből. Már ekkor érződött, hogy ez egy más világ lesz, mint amit eddig megszoktam. Hong Kong új nemzetközi repülőtere már nem a belvároshoz közeli Kai Tak reptér, hanem a legnyugatabbi Lantau szigeten található Chek Lap Kok, így a 80-as évek filmjeiben látott "házak közötti" landolás már nem létező dolog. (Talán még emlékeznek rá sokan, hogy számos Hong Kongban forgatott filmben látszott még anno, ahogy a hatalmas Boeing 747-esek kb. 100m-rel a város felhőkarcolói fölött repülnek el. Hát ezt már nem láthattam én sem.) Az igazán fantasztikus része az érkezésnek pedig a naplemente volt, ugyanis a sűrű sárga szmogban eddig még nem látott színekben pompázott a nap. Ááááá de nagy stenk volt.

A gépből kiszállva beszédbe elegyedtem egy huszonéves angol lánnyal, Emmával, akiről kiderült, hogy 9 hónapig utazgatott Ázsia - Új-Zéland viszonylatban teljesen egyedül. Rotterdamból egészen Moszkváig vonatozott el, ahol is felült a Transzszibériai Expresszre és kicsivel több mint 1 hét alatt Mongólián át eljutott Pekingbe, onnan meg szép lassan bejárta Kínát, majd Dél-kelet Ázsiát. Lány léttére, teljesen egyedül!!! Azért ez nem semmi, belevaló egy lány volt ez az Emma. Dumcsi közben jól össze is haverkodtunk azonnal és csomagfelvétel után együtt indultunk a város felé. Legnagyobb meglepetésemre 90 napra engedtek be Hong Kongba, erre igazán nem számítottam. Persze nekem nem kellett több 1 hétnél mert még annyit sem terveztem erre az "aprócska" helyre. (Azért az idézőjel mert később rájöttem, hogy mennyire nem egy aprócska hely ez az egykori brit gyarmat.) Hong Kongba a korábbi néhány országhoz hasonlóan Lonely Planet útikönyv nélkül érkeztem de szerencsére ebből nem volt problémám, mert itt minden fel van szerelve a turisták tájékoztatására. A csomagfelvétel után egy információs pultnál ki is kötöttünk Emmával, s itt pillanatok alatt tudomást szereztünk a város megannyi hosteléről és vendégházáról. Az egyszerűség kedvéért kiindulásnak Hong Kong szigetét választottuk, hogy onnan könnyen bejárhassuk a híres felhőkarcolókkal teli belvárost. (Hong Kong földrajzi adatairól alább olvashatsz bővebben.) Informálódás után felhívtuk a hostelt, majd magunkhoz vettünk egy kis pénzmagot az automatából és kisétáltunk a reptér melletti buszállomásra, ahol az A11-es számú járattal közel 1 óra alatt bedzsaltunk a belvárosba. Az úton kellemesen elbeszélgettünk, s közben az ablakon keresztül bámultuk a sok-sok újdonságot. Emma sokat mesélt Ázsiáról és arról a sok-sok stenkről ami rám vár. Jujj de jó. Sajnos az is kiderült, hogy ő csak 1 éjszakára érkezett HK-ba, ugyanis másnap már repült vissza Európába, így a kezdeti lelkesedésem - hogy "de jó, nem egyedül járom be ezt a várost" - azonnal lelankadt. Na mindegy. A Lantau-szigetről Hong Kong szigetéig vezető út áthaladt a 2.2 km hosszú Tsing Ma hídon is, ami Ázsia egyik legfrankóbb mérnöki alkotása. (A Tsing Ma híd Lantauról először a New Territories részen vezet át, majd egészen a Kowloon félszigetig tart.) A buszról Hong Kong szigeten a Shun Tak Centernél szálltunk le pontban 7-kor, s így még éppen elértük a Mt. Davis YHA Hostel-be menő buszt. (Ami naponta csak 6x jár 2,5 óránként.)

A Shun Tak Centertől a hostel kb. 20 percnyi buszozásra volt fent a HK sziget észak nyugati oldalán található Mt Davis hegyen. A hostelbe érkezve azonnal be is jelentkeztünk és elfoglaltuk az "ágyainkat." Új-Zéland után elég komoly sokkhatás volt ez. A diákszálló szobái leginkább egy 50-es évekbeli kórház kórtermeihez hasonlítottak, a földön és a falon csempék, az ágyak meg vaskeretes emeletes ágyak borzalmas matracokkal. Igaz, ez nem volt 18 NZD (13 USD), hanem csak 65 HKD (azaz Hong Kongi dollár), ami nem több 8 USD-nél. De akkor is. A konyha felszereltsége is hagyott maga mögött némi kívánnivalót, nem is beszélve arról, hogy ez a hostel egy hegy tetején volt és semmiféle élelmiszert áruló egység nem volt a közelében. Szerencsére a repülőn mindent felfaltam amit adtak, így attól azért nem féltem, hogy éhen pusztulok. A hostel egyetlen pozitívuma csak az volt, hogy legalább volt melegvíz. Hmmm.

Eredeti terveink szerint még szerettük volna egy kicsit a várost felfedezni és esetleg becsapni egy sört, de az időeltolódás miatt (-5 óra Új-Zélandhoz képest) már olyan nyomottak voltunk, mint állat és este 8 óra lévén már mozogni alig bírtunk. A kellemes beszélgetés kedvéért azért még 9-ig elteázgattunk valahogy Emmával, majd eldőltünk mint egy darab fa.

És most egy kis történelem Hong Kongból is...

Hong Kong a kőkorszak óta lakott terület, a régészek i.e. 4000-ből is találtak itt leleteket. Történelmileg Kínához talán a Qin dinasztia óta (i.e. 220 körül) tartozott ez a terület, s évszázadok alatt 5 különböző kínai klán építette a földet, név szerint a Tang, Hau, Pang, Liu és Man. Ami az egyes népeket illeti, a területen a Punti, Tanka és Hoklo népek osztoztak, s mindannyian más-más tevékenységgel járultak hozzá az egyre teljesebb rend kialakulásához. A XIII. században a kínaiak mongolokkal való csatározásainak köszönhetően Hong Kongnak is jutott szerep, amikor is a Song Dinasztika kisfiú uralkodója, név szerint Wong Wei elsüllyeszett egy mongol hajót a terület északi részén található Pearl River-nél. Wong Wei igazi hozzájárulása persze a Kowloon félsziget névadásával kezdődött (melynek jelentése "9 sárkány"), ugyanis a félszigetet körülvevő 8 hegycsúcsról azt tartotta a legenda, hogy azokban sárkány lakozik. A 9. sárkány pedig maga volt az elsüllyeszett csatahajó, a "Sárkány Uralkodó" (Dragon Emperor). A XIV. században Punti népe virágzott, azonban a XVII. században a Qing és Ming dinasztia csatározásainak következtében az akkori 20 ezres lakosság lecsökkent 2000-re. 4 generáció telt el amíg a népesség újra elkezdett növekedni, s ez elsősorban a Kanton területről beáramló Hakka népnek volt köszönhető, akik csőstül jöttek a mai Hong Kong területére.

Az európai civilizáció érkezése Ázsiába 1513-ben történt meg, amikor is portugál hódítók Makaón megvetették a lábukat. A portugáloknak köszönhetően beindult a tengeri kereskedelem a kelet és a nyugat között, s Kína porcelánt és teát exportált Európába. A fellendülő kereskedelemnek köszönhetően a 17. és 18. században aztán holland és brit hajósok is megérkeztek, s innentől fogva nagyüzemben ment a móka. Mivel azonban a kínaiak annyira önellátók voltak, hogy a végén semmi nem kellett nekik Európából, ezért a nyugati kereskedők bajba kerültek az "ellenérték" szolgáltatásával. "Szerencsére" a britek felfedezték, hogy Kína nagyon rá van pattanva az ópiumra, ezért aztán a porcelánért, teáért és selyemért ópiumot exportáltak Kínába a már akkor tulajdonukban lévő Indiából. A kínai uralkodóknak ez nem nagyon tetszett és több sikertelen próbálkozást végrehajottak, hogy betiltsák az ópiumot országszerte mondván, hogy a drága kincseket az ország drogra cseréli. (És mennyire igazuk volt...) Végül aztán az 1839-ben trónra lépő Lin Zexu uralkodónak sikerült rövidre zárni a "nem kívánt" üzleti megállapodást Kína és a Nyugat között, s egy katonai akcióval az ország egy déli nagyvárosában, Guangzhou-ban állomásozó brit alakulatot arra kényszerítette, hogy adja fel a 20 tonnás ópiumrakományát és takarodjon el az országból. Mivel a támadás sakk-matt, volt, így az angolok fejet hajtottak és távoztak. Igen ám, de nem sokáig mert csúnya bepippanás következett. Ez volt az első 1840-es ópiumháború, melyben a brit csapatok támadást intéztek Kína északi tartománya ellen, s a Jangce folyón működő főbb kikötőket egytől egyig lezárták. Mivel egy idő után már Peking is veszélybe került, ezért a kínai uralkodó megadta magát és az észak Kína jelentős részét elfoglalt királyi csapatok kivonása ellenében a Briteknek adta Hong Kongot. Ez persze nem volt ilyen egyszerű, mert azért nem ezüsttálcán nyújtották át a földet a kínaiak, de a britek további katonai akciói a végén nem hagyott számukra más megoldást. 1841-ben Hong Kong sziget Nagy Britannia részévé vált. (A Hong Kong név egyébként a kantoni kínai "Heung Gong"-jából jött, melynek jelentése: "Fragrant kikötő")

Rövidre zárva az innen induló hosszú sztorit, 1856-ban volt egy 2. ópium háború, melynek megnyerésével a britek diplomáciai képviseletet nyertek Kínában, majd újabb támadások következtek észak felé, melyek eredménye a Tientsin-i Egyezmény lett, aminek értelmében az egész Victoria kikötő brit fennhatóság alá került. Végül pedig "közös megegyezéssel" 1898-ban a Kowloon-félszigettől északra található, a mai Shenzen-ig tartó területet is megkapták, 235 apró szigettel együtt, s ezzel 90%-os területnövekedést értek el. Ezt a területet persze nem "csak úgy" kapták meg, hanem egy szerződéssel 99 évre kibérelték. (A szerződés életbe lépett 1898 július 1-én, lejárt 1997. június 30-án.) Hong Kong nekiállt tehát fejlődni ezerrel, a Kínában eközben bekövetkező mindenféle politikai (Japán megszállás) és gazdasági probléma miatt azonban több száz ezer kínai a gyarmaton keresett menedéket. Ezt meg is kapták időlegesen, míg aztán a japánok pearl harbor elleni katonai akciója után (1941 december 7.) Hong Kong is Japán irányítás alá került. A kíméletlen és könyörtelen japánok hadjárata újfent népességcsökkentést eredményezett (sok embert megöltek, sok elmenekült), a az 1941-es 1.6 millióról 650 ezerre csökkent a "létszám". A Japánok aztán 1945-ben a Hirosimában és Nagasakiban ledobott amerikai "ajándék" után eltakarodtak hazafelé, s visszaállt a viszonylagos rend. Hong Kong persze az ezt követő 52 évben sem volt a felhőtlen béke szigete (gazgaságilag kétségkívül rengeteget fejlődött: vasútak épültek és rengeteg lakás, fellendült az ipar és a kereskedelem - "Made in Hong Kong" termékek lepték el a a világot, ugye mindenki emlékszik erre az időszakra) bár a kínaiak jónéhány alkalommal megpróbálták visszaszerezni ezt a kis földet a 60-as és 70-es években is. 1997-ben aztán lejárt a bérlet és hosszas diplomáciai megegyezés és Deng Xiaoping "egy ország, két rendszer" elméletének elfogadása után Nagy Britannia ünnepélyesen visszaadta Kínának Hong Kong-ot. Hong Kong tehát 1997. július 1-én megváltoztathatatlanul 50 évre speciális adminiszratív terület (SAR - Special Administrative Region) lett, melyben Kína a főnök, de a tartományt saját kormány vezeti.

Ami földrajzilag ezt a kis csücsköt illeti, Hong Kong területe 1098 négyzetkilométer, s a régió 4 nagy részre van felosztva. (Név szerint: Hong Kong sziget, Kowloon, New Territories és a távoleső szigetek.) Maga Hong Kong sziget mindössze 80 négyzetkilométeres. A legmodernebb városrész természetesen a névadó sziget, itt van a legtöbb üzleti negyed és a lóvé. Második a sorban Kowloon, annak is a déli, Victoria-öbölmenti része, amit Tsim Sha Tsuinak hívnak. A harmadik a New Territories rész, mely 72%-át foglalja el a SAR-nak (nem röhögni), majd jönnek a távoleső szigetek (234 sziget), melyek közül a legnagyobb a Lantau sziget, melyen a Chek Lap Kok Nemzetközi Reptér is található. (Ez utóbbi csak 8 éve a reptere a régiónak, előtte a világhírű Kai Tak repülőtér szolgálta ki a várost, melynek kifutópályája az Victoria-öböl Kowloon Tsim Sha Tsui negyede fölötti Mong Kok keleti parszakaszán épült.) A régió flórája igen gazdag, összesen vagy 2900 behozott, vagy őshonos növény található itt, köztük Hong Kong "saját" virágával a bauhinia-val. Ami a faunát illeti él itt egy jópár faj (köztük hatalmas vad- és cibetmacskák, madarak kétéltűek és hüllők) de ezeket leginkább az állatkertben érdemes keresgélni, mert annak az esélye, hogy szabadon látja őket az ember, az bizony igen kicsi. Van persze egy igen gazdag tengeri élővilág is a szigetek környékén, azért az is említésreméltó!

A népesség ma már igen stabil, 2002-es adat szerint közel 7 millió ember lakik itt, de szerintem azóta ez már jóval több. Hong Kong ugyanis gazdaságilag iszonyú stabil lett (már amennyire gazdasági stabilitásról beszélhetünk manapság de az tény, hogy Kína összvagyonának felét ez a kis csücsök generálja, s a régió GDP-je nyugati viszonylatban is bőven oké), s ennek következtében úgy áramlanak be az ázsiaiak ide, mint Amerikába a mexikóiak és az összes latin.

Jó kis helynek tűnt nekem ez a Hong Kong, ezért is vágytam mindig ide. Egy kis őrültek háza a nyugis Új-Zéland után úgy sem ártott...

Folytatás: Hong Kong elõször (2004.12.09. - 12.13.)



Home  - Napló  - Hong Kong & Macau

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)