Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Elsõ benyomások...
Logika Dél-Amerikában
Mentalitás & Nyelvismeret
Az otthon utazás közben
Internet & Zene
A turista keresztje
A borravaló
Egyedül utazás
Peru és a turizmus
Egy cuencai beszélgetés
A világ felfedezése?
A világutazó õszintesége
Az ígéretek és a valóság
Az állandóság...
Csajozás
A vakáció és az időjárás
Közlekedés Latin-Amerikában
Az egyetlen kívánság
A bukovárék utazása
1 év után...
Egy szilveszter története
Széthullottam...
A balinézek és a vallás
Egy idegen világban...
In Memoriam...
Az emberi hülyeségről
Záró gondolatok...
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Eszembejutások 19.

A bukovárék utazása
Lehet, hogy erről nem kéne írnom de mivel olyan sokszor megtörtént már velem "ugyanaz" a típusú szivattyú, ezért kikívánkozik belőlem egy néhány szó. Ennek az eszembejutásnak a témája az lesz, hogy milyen iszonyú "sokk" lóvét elbuktam azóta, hogy ez azt egész utat elterveztem. Na nézzük csak. Ugye az élet nem habostorta, még akkor sem, ha egy világkörüli utazás azért mégsem mindennapi dolog. Maga az utazás természetéből adódóan ugye pénzigényes - eddig rendben van - viszont a napi költségeken kívül egyéb apróságok is történnek amikre igazán nem számítasz. Tehát a lista...

Amikor az egész ötlet Prepszent Zoli barátom hatására megfogant bennem 1999-ben, akkor az USA dollár nagyon magasan állt és én még Amerikába úgy mentem ki 2000-ben, hogy 291 Ft = 1 USD. Ahhoz hogy egyáltalán kimehessek persze el kellett adnom a frankó ki személyi számítógépemet, amit egy másik barátom vett meg tőlem egész korrekt áron (még így is buktam rajta 150 ezer pénzt az tuti), de hát sose azt nézd, végül is a számítógépek értéke soha nem emelkedik és még csak nem is stagnál. Aztán amikor már New Yorkban elkezdtem dolgozni és pénzt megspórolni, akkor a dollár mélyrepülésbe kezdett, s ez sajnos a mai napig sem ért véget. Egy ideig - amikor még az EURO-val egy szinten állt az USD - gondolkodtam rajta, hogy át kéne passzintani a zsírt Európa közös valutájába, de hát mindenki azt mondta, hogy a világon annyi ember pénze áll amerikai dollárban, hogy azzal tutira nem lehet szívni. Jjjjjo. Mire 3 év után hazaértem, a megspórolt pénzem már 20%-kal kevesebbet ért, de azt hittem, hogy ez már nem lehet rosszabb. Most ez 4 és fél évvel ezelötthöz képest már 37% mínusz, ami azt jelenti, hogy ha ez így folytatódik, akkor egy idő után akarva akaratlanul bezár a bazár és elszegényedek, mint a templom egere. Ez tehát az alapkiindulás, hogy amerikai dollárkám a mai napig napról napra romlik, azaz még alvás közben is bukom a lét. Szevasz.

A többi anyagi probléma az egyéb "nyalánkságok" kategóriába tartozik. A harmadik világ országaiban úton-útfélen árvernek, magasabb díjakat számolnak neked mert te vagy a gazdag fehérember és tsi. Valahol ez is benne van a pakliban, szóval ez OK. Mivel én az utamat elég nyilvánossá tettem ezen a weboldalon (még akkor is, hogy azért nem MINDENRŐL írok, csak majdnem...) ezért ennek fenntartásához hoztam magammal egy laptopot, ami annak ellenére, hogy Apple gyártmány, azért időnként elköszön egy időre. Mint pl. Ecuadorban, amikor a javítás miatti Amerikába való Fedex-elés került csak vagy oda-vissza 200 dollárba (köszönet Zoli barátomnak Floridában, aki a visszaküldés költségeit magára vállalta!). Ezek után jött a már Venezuela szekcióban említett dollár-bolivár készpénz vs. banki valutaárfolyamok miatti pár száz dolcsis bukováré, majd a Caracas-Panama jegy (amit eredetileg nem terveztem), ami közel 400 USD volt, aztán elromlott a számítógép hálózati töltője, újabb 100 dollárnak helló. Aztán Új-Zélandig megúsztam valahogy extra költségek nélkül, ott azonban a laptopom újra megpusztult (ennek postaköltsége és egyéb apróságok mindössze 40 USD-t tettek ki), aztán meg jött a drága kis Canon digifényképezőm, mely ugyancsak elköszönt, így az új masina benne volt ismét 550 USD-ben. (Hong Kongba érve aztán láthattam, hogy az egész fényképező "pótlás" ugyanolyan gép esetén majdnem 200 USD-vel kevesebbe került volna, ha nem Új-Zélandon, hanem egy országgal később mondja be a gép az unalmast, de hát fényképező nélkül nem maradhattam, gyengébb gépet meg nem akartam venni.) Aztán jött a videokamera. Még az USA-ban vettem egy nagyon fain kis félprofi videokamerát (SONY TRV-40E Mini DV) gondolván, hogy csinálok erről az utazásról egy mókás útifilmet és esetleg azt eladom egy magyar televíziónak. Sajnos ebből semmi nem lett, aminek több oka is van. Egyrészt egy félprofi útifilm leforgatása is iszonyú sok energiát felemészt (s ezt már az első sao pauloi napomon megtapasztalhattam, amikor egy dokumentumfilmet forgató ausztrál sráccal találkoztam), nem is beszélve arról, hogy eme weboldal fenntartása is rengeteg időmet elveszi. Szóval erről lemondtam, s mivel innentől fogva a kamera csak "extra" cucc volt a hátizsákomban, ezért az időközben bekövetkezett anyagi megrövidülések miatt úgy határoztam, hogy eladom a "bébit". Erre Új-Zélandon került sor. (...és a brazíliában megismert ausztrál srác adta el nekem a gépet :) Mivel azonban a kamerák ára is lefelé megy mint az USA dollár értéke, így rövid úton buktam ezen is 800 USD-t! (ami már nem is ért annyit, mint az az USD amibe került ugye.) De ezzel még nincs vége. Balira érve egy rendőr teljesen ok nélkül lenyúlt 20 dollárra, majd egy horzsolásnak tűnő motorbalesetből származó lábsérülésemből komoly ödéma lett, s az orvosi kezelések és gyógyszerek is több mint 100 dolláromat elvitték nem is beszélve arról a 2 hétről, amit emiatt fekvő helyzetben kellett eltöltenem. Az egészség persze a legfontosabb szóval ez utóbbi érdekelt a legkevésbé. Mégis, akkor történt a baj amikor már lejárt a biztosításom. Az ezen felüli apróbb kiadások (új ruhaneműk vásárlása, mert a régi szétszakadt) az már apróság de azért még ott is volt egy pár száz extra dolcsika, ami elszaladt, mint piciny csikó. Hogy ez mikor ér véget, azt nem tudom, de már nagyon szeretnék egy kis változást.

Ja igen, van még valami. 2004. szeptember 1-jétől a drágalátos Citibank megváltoztatta a banki feltételeit, s bevezette az addig (általam igényelt csomagban szerződésbe vett) díjtalan ATM pénzfelvevő automatákból végrehajtott készpénzfelvételt 1%, vagy min. 1000Ft / tranzakcióra, s ezt is csak decemberben vettem észre, aminek minimum 60-70 USD látta kárát. Ugye ahogyan ezt korábban is írtam a "statisztikák" alatt, ez eddig minden Cirrus logóval ellátott automatából ingyenes volt, mostantól fogva azonban nem az, vagyis oda kell figyelni, hogy mennyi pénzt vesz ki az ember mert minden egyes tranzakció minimum mínusz 1000 Ft! Grrrrrrrrrrrrr. Arról nem is beszélve, hogy ez az utam hátralévő részére legalább plusz 1-200 dollár mínusz jelent majd mivel még kismilliószor kell majd készpénzt vennem magamhoz automatákból. Hogy az Isten szerelmére miért nem bírták ezt úgy hagyni ahogy volt, egyszerűen nem értem. Hát nincs ezeknek a bankoknak elég pénzük? Na hja, kinek van "elég" pénze...

Ezt az egészet 1. a kárörvendők számára írtam le :) , 2. azért tettem így közzé, hogy mindenki lássa az utazás árnyoldalait is. Mivel az ember természete olyan, hogy a jóhoz könnyen hozzászokik, ezért nekem mostanában ezek a szivattyúk már nagyon el tudják a kedvemet rontani. Lehetek a világ legszebb helyein, sokszor az extra lenyúlások és kiadások annyira lelomboznak, hogy befordulok.

Az egészhez persze annyit hozzá szeretnék tenni, hogy ez engem még ennek ellenére sem érdekel annyira, hiszen életem legfantasztikusabb utazását élem meg minden nap már több mint 1 éve és ezt "apró" anyagi problémák nem árnyékolhatják be. (Nem a fenét nem. :) A pénz viszont az csak pénz. Tartom, hogy a modern kori boldogsághoz elengedhetetlen dolog, de a történet végén akkor is csak pénzt. Egy olyan dolog, amivel nem lehet se egészséget (orvosi ellátáson kívül), se őszinte szeretetet vásárolni. Az utazás első számú értelme az ami benned születik az áltéltek hatására és annak biza nincs olyan sok köze a pénzhez. (Azért egy kicsi persze van, ezt nem tagadom.)

Azért ha egy nap világkörüli útra kelsz, kalkulálj egy kis extrával (inkább jó sokkal), vagy utazz nagyon szerényen! Kis hátizsák, 2 nadrág, 3 póló, fogkefe, fogkrém. Én már csak azért is mert KOS-nak születtem és elhatároztam, hogy végigcsinálom az utat úgy, ahogyan azt megálmodtam, nem adom fel míg egy darabban látsz. A siker szerves része az, hogy soha nem térsz le az eltervezett ösvényről. En guard! :)



Home  - Eszembejutások  - A bukovárék utazása

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)