Eszembejutások 3.

Mentalitás és közvetlenség
2004-02-07
A világon mindenhol vannak rossz és gonosz emberek. Kit ez, kit az motivál a rosszra de ha az ember óvatos és körültekintő, a baj elkerülhető. Ezt most csak azért írom, mert a Dél-Amerikával kapcsolatos hírhedt bűnözés ellenére az emberek hihetetlenül fainak. Eddig még egyáltalán nem volt bizalmatlanságból adódó negatív élményem. (és ezt most le is kopogom, kopp, kopp, kopp) Számtalanszor megesik, hogy az utcán lerohannak és el akarnak neked adni valamit de ha illedelmesen megköszönöd és azt mondod, hogy "kösz cimbi de talán majd később", akkor békén hagynak és nincs rossz érzés. A turistákat megközelítő utcai árusok legtöbbsége is csak meg akar valahogy élni és sokkal emberibb, ha nem elhessegeted őket, hanem rájuk mosolyogsz inkább. A kedvesség és az odafigyelés kifizetődő. Főleg egy olyan országban, ahol a külföldire úgy néznek, mint megélhetési forrásra.

Az elmúlt néhány hét alatt megesett egy néhányszor, hogy amikor odaértünk egy helyre, akkor azonnal lerohantak a helyi pousada-k úgynökei és egyik a másikkal vetekedve dugdosta az orrunk alá az adott hely színes brosuráit és persze nyomták mellé a reklámszöveget. A legutóbb Lencóisban a legszívesebben lefilmeztem volna ezt az akciót, annyira mókás volt. A nyomakodás ellenére mégis olyan kedvesek voltak mindannyian, hogy amikor a végén meghoztuk a döntést és kiválasztottunk egy helyet, mégsem volt bennük (a nem kiválasztottakban) semmi rossz érzés. Tudják hogy verseny és tudják, hogy néha nyernek, néha veszítenek.

A másik ami megint elég mókás, hogy itt az emberek sokszor annyira jószándékúak, hogy pl. egy adott üzlet szívélyesen ajánlgatja a konkurrenciát, csak azért hogy a vevő örüljön. Lehet, hogy nem nála vásárolsz mert ő pont kifogyott az általad keresett portékából, de ennek ellenére elküld oda, ahol azt megkapod. És még azt is hozzáteszik néha, hogy az ajánlott helyen az amit keresel szinte mindig van. Ez a fajta segíteni akarás nagyon fain. Üzleti szempontból maga ellen beszél, emberileg pedig maga mellett. Vajon melyik a fontosabb?

A nyelvtanulás és a nyelvtudás kérdése
2004-02-10
Az ember utazás közben közvetlen közelről érzékeli a nyelvtudás fontosságát. Már korábban is írtam arról, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítok az angol nyelv ismeretének de ezt most még jobban ki szeretném emelni. Az utazó emberek nagytöbbsége beszél angolul. Ha bármilyen országba mész és hozzád akar valaki szólni mert látja, hogy külföldi vagy, egyből az angolhoz nyúl. Miért olyan természetes ez ma már? Jó tudom, ez is Amerika hatása. De sajnos bármekkora is ez a hatás, a világban még mindig rengetegen vannak, akik ezt a hátrányt nem is akarják bepótolni. Ilyen hely pl. Brazília. Itt az emberek nagyon kis százaléka beszél bármilyen idegen nyelvet, s még ha spanyolul szólsz valakihez ott is csak az a mázlid, hogy a két nyelv valamilyen szinten hasonló, így megértik. Nem mondom, nagyon szép nyelv a portugál (pláne a brazil portugál, ami sokkal szexibb mint az európai eredetije) de mégis kevesen éreznek kényszert arra, hogy valamilyen idegen nyelvet mégha alap szinten is, de elsajátítsanak.

Mégis hogyan lehetséges bármilyen idegen nyelvet egy adott országban megszerettetni az emberekkel? Erre a kérdésre az Elivel való együtt utazgatásom adta meg a választ. A helyzet ugyanis, hogy pl. Izraelben szinte mindenki beszél angolul. Méghozzá a legtöbben egész jól. Ezt a hatékony nyelvtanítás mellett azzal érik el, hogy semmilyen külföldi műsort nem szinkronizálnak le, hanem mindent feliratoznak. A kábelszolgáltatók ajánlatai tele vannak mindenféle, bárki számára elérhető külföldi műholdas csatornával. Az összes külföldről bejött mozifilmet, showműsort, szappanoperákat is eredeti nyelven adja a TV, mindössze felirat jár mellé. A dél-amerikai szappanoperadömping izraeli hatása egyre inkább az kezd lenni, hogy a gyerekek már 5 évesen beszélnek pl. spanyolul. Hallják, memorizálják, összerakják és "kész" a nyelvtudás. Brazíliában az égvilágon mindent szinkronizálnak még a legtöbb moziban is, így az embereknek még fogalmuk sincs arról, hogy milyen lehet az eredeti nyelv. Külföldi műholdas televíziók pedig a legtöbb helyen nem foghatók. Magyarországon ennél azért jobb a helyzet de én kipróbálnám otthon is a feliratozás hatását. Vagy az idősebb korosztálynak kedvezve legalább csinálnék két verziót, egy feliratost és egy szinkronizáltat. A mai generációnak már meg lehet adni ezt a segítséget. A XX. század közepe és az azelőtti generációjának ez az esély nem is létezett. Én biztos vagyok benne, hogy 1-2 évtized és meg lenne a hatása egy ilyen váltásnak. Ápoljuk a magyar nyelvet, csináljunk jó magyar filmeket és műsorokat de ami nem magyar azt hagyjuk úgy, ahogy van. Vélemény???