Eszembejutások 4.

Ahol a hátizsákom, ott van a "haza"
2004-02-25
Minél többet utazik az ember, annál rugalmasabb lesz szálláshelyeket és egyéb hozzájuk tartozó egységeket illetően. Meg úgy mindenhogyan. Amikor gyerek voltam, nagyon nehezen tudtam megszokni új helyeket, ágyakat, szagokat, nem is beszélve a WC-ről. Egyszerűen zavart, hogy minden más, mint otthon. Az "otthon" szaga, hangulata volt az etalon. Lehetett egy hely bármilyen "klafa", akkor sem volt olyan, mint otthon. Ezzel az érzéssel szerintem nagyon sokan találkoztunk már. Az életben mint minden más, ez is változik az idővel, s mivel egyre több helyet vagyunk kénytelenek megszokni (egyetemi kolik, táborozások alkalmával, stb.) az állandó újat is egyre könnyebben meg lehet tanulni elfogadni.

Egy világkörüli hátizsákos utazgatás alatt rengeteg helyen átutazik az ember. Valahol csak 1 éjszakára állsz meg, valahol 1 hétre. Az időintervallum lényegében teljesen indifferens, csak a hozzáállás számít. Van egy mondás angolul, ami úgy szól, hogy "Home is where the love is". (Ahol a szeretet, ott az otthon-haza). Ez folyamatos utazgatás közben annyira módosul, hogy "Ahol a hátizsákom, ott az otthon". Utitársaim arcára már sikerült mosolyt csalnom egy párszor, amikor az adott szálláshelyet otthonként tituláltam. Pedig néha (mint pl. Salvador esetében) igazán nem állíthatom, hogy bármilyen szempontból otthon hangulatot árasztana a hely. És mégis. :)

Az egész élet valójában maga egy utazás, s mindig megyünk valahonnan valahová. Mindenféle szempontból állandó mozgásban vagyunk. Ezt az egészet csak azért írom, mert hihetetlenül furcsa néha még számomra is ha jobban belegondolok, hogy egyre kevésbé számít, hogy hol vagyok. Olyan könnyen megszokom a változást, hogy néha már azon filózok, hogy vajon azt is meg tudnám-e szokni újra, hogy nem történik semmi küli minden másnap. A válasz pedig persze, hogy megtudnám, mert a megszokás és az elfogadás bennünk van.

Csak rajtunk múlik, hogy kinyitjuk-e azt a ládikát, ami az örök változás félelmét elrejti bennünk.