Idézetek
Csemegézés mások bölcsességéből
Imádom a jó idézeteket. Elgondolkodtatnak. Még akkor is, ha a bennük megfogalmazottal sokszor nem vagyok képes azonosulni. Pedig tudom és érzem, hogy talán segítenének másképp látni a világot, és saját helyzetemet a világban. Úgy vagyok az élettel magával mint minden apró dologgal benne. Kiváncsi vagyok nagyon sok apró részletre és ez mások bölcsessége árán sem szűnik. Évezredek alatt nagy koponyák, neves filozófusok rengeteg igaz gondolatot fogalmaztak meg az élet lényeges és lényegtelen elemeiről, s ezekből talán könnyebb képet kapni egyes emberi vágyak tárgyainak valódi értékéről; nekem mégis meg kell kóstolnom olyan dolgokat is, melyek a tapasztaltabb ember szemében már nem tűnnek alapvető fontosságúnak. Az élet önmagunk tanítása arra, hogy felfedezzük mi az ami a számunkra legjobb és ezekből mik azok a dolgok melyek mások életét pozitívan befolyásolják. Örök törvényszerűségek léteznek és van belőlük egy csomó. Ezeket a törvényszerűségeket minden korban fel is fedezzük de azokat megfogalmazni már nem mindig tudjuk olyan frappánsan, mint ahogyan azt elődeink tették. Én ezért határoztam el, hogy elkezdem gyűjtögetni a jó idézeteket. Ha Neked is vannak jó gondolataid vagy összegyűjtött életbölcsességeid, kérlek írd meg, hadd tegyem fel őket ide. :)
Marcus Aurelius
"Öljenek, szabdaljanak, átkozzanak téged! Befolyásolhat-e mindez abban, hogy értelmed tiszta, gondolkodásod józan, lelked igazságos maradjon? Olyan ez, mintha valaki tiszta édesvizű forrásból iszik és közben ócsárolja. Az pedig továbbra is ontja üdítő italát, s ha sarat vagy szemetet szórsz belé. kimossa magából, és tiszta marad. Hogyan tehetsz szert egy ilyen soha ki nem apadó forrásra a poshadt vizű kút helyett? Ha minden napon, a nap minden órájában, az óra minden percében, a perc minden pillanatában megőrzöd lelked tisztaságát: a jóindulatot, a szemérmet, a tiszteletet, az alázatot, a méltányosságot, a jó célra forgatott erőt -, vagyis felszabadulsz mindazok alól, melyek a nagyság ellenzői." (A nagyságról)
"Tekintsd magad méltónak minden olyan beszédre és tettre, ami a természet szerint van. Ne hasson rád mások korholása, de az sem, ha megszólnak tetteid miatt; ha valami szépet tehetsz vagy mondhatsz, ne tartsd magad méltatlannak hozzá. Minden ember a saját felfogása szerint él, és tetteiben a saját hajlamait követi. Ezt azonban te ne vedd figyelembe: menj egyenesen előre, kövesd magad és a mindenség természetét. Mindkettőnek az útja egyébként egy és ugyanaz." (Közös Út)
"Ügyelj arra, hogy a jelent kellemessé tedd a magad számára. Akik az utókor dicséretét hajszolják, nem veszik észre, hogy a következő nemzedék éppolyan lesz, mint a mostani nehezen tűrt embergomolyag, és az is csak halandó lesz. Miért fő a fejed attól, hogy az utókor jó híred visszhangozza-e, vagy elkárhoztat?" (Értékek)
"Az ember számára semmi sem jó, ami őt nem teszi igazságossá, megfontolttá, férfiassá, szabaddá, és semmi sem rossz, ami nem teszi a mondottak ellenkezőjévé... Egyáltalán ne elmélkedj többé arról, hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyanná!" (Egymás kedvéért születtünk)
"Keserű az uborka? El vele! Tüskebozót állja utadat? Kerüld ki! Ne kérdezd, miért vannak ezek is a világon, mert a természet titkait értő ember kinevet, mint ahogy az ács is kinevetne, ha kifogásolnád, hogy sok a műhelyében a faforgács...
Ha valammi külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott ítéleted. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni." (A dolgokat elfogadni tudni...)
Tatiosz
"Hogyan tehetem magam szabaddá? - kérded.
A kényszerűség elől nem futhatsz el, de legyőzheted. Az utat a bőlcsesség nyitja meg előtted. Hozzá fordulj, ha egész ember akarsz lenni, ha gondtalan és boldog, s végül - de ez a legtöbb - ha szabad akarsz lenni.
Alantas az ostoba, az aljas, a gonosz, az indulatos szerepe - a rosszak közül ők a legvadabbak, de a bölcsesség távol tartja őket. Egyetlen út vezet hozzá, mégpedig az egyenes út. Ezen az úton nem fogsz eltévedni. Lépkedj határozottan, járj emelt fővel. Akit az értelem kormányoz, azt nem az öszönei irányítják. Aki megfontoltan cselekszik, az nem véletlenől csöppen az eseményekbe. Szégyen, ha nem megyünk, ha csupán sodródunk.
Aki nem talált rá az útra, még rátalálhat. De ha rátalálál, járnod is kell rajta. Mindenki a maga történetét alakítja: vagy jársz az úton, vagy botladozol. Rajtad múlik a választás lehetősége - ebben rejlik a szabadságod." (Tatiosz: A bölcsek bölcsessége)
"Mikor Platón megkérdezte a taníványaitól, mi a három lefőbb dolog, amely az élethez szükséges, Kalimonasz ezt válaszolta:
- Az élelem, a fegyver és a szeretet.
- Ha valamelyiktől meg kéne válnod, melyiket hagynád el? - kérdezte Platón.
- A fegyvereket
- És ha még egyről le kéne mondanod. melyiket hagynád el?
- Az élelmet - válaszolta Kalimonasz.
- Fegyver nélkül az ellenség a halálba kerget, élelem nélkül éhen pusztulunk; de ha meggondolod, a halál évezredek óta az élet velejárója. Fegyverrel megvédhetjük és élelemmel fenntarthatjuk az életünket, de vajon mit kezdenénk egy olyan élettel, amelyből hiányzik a szeretet?" (Tatiosz: Kalimonasz bölcsessége)
"Vajon tudod-e kedves olvasóm, mi az, amire az ember képes? Ugye, nem tudod. Pedig bizonyára voltál már - hiszen mindenki volt - olyan átkozottul gonosz helyzetben, amikor erődet a kétségbeesésig megfeszítve ezt kívántad: bárcsak többet tehetnél valakiért - egy kagylóért, egy fűszálért, egy kutyáért, egy emberért...
Tudom, voltál már olyan helyzetben, amikor "valaki" - mondjuk, egy ember, akinek látványától kővé dermed a szív, és örökre elvész a lélek - rád emelte tekintetét, és szemei némán kérleltek: segíts nekem! Te pedig elfordultál, mert tudtad, kételkedik, hogy te volnál az, aki arra hivatott, hogy őt felemelje...
De mégis szívből kívántad: bárcsak tehetnél érte valamit, vagy még annál is többet. Ezért visszanéztél rá, ő pedig ugyanazt a kifejezést viselte arcán, az első pillanatban; a könyörgés megkövesült a tekintetében, ami ilyesfélét jelentett: nem tudnál mégis tenni valamit értem?
Talán soha sem féltél magadtól még ennyire, mint most - gyönge pillanataid megakadályoztak ebben. Vajon tudnál-e ezek után lelkiismereted szemébe nézni, hurcolva az érdektelenség bűnét a szívedben, amely feketére festi az emberi lelket, és amit sok helyütt a világban önzésnek neveznek. Én csak így becézem: idegen hatalom.
Most pedig arra kérlek, válaszolj a kérdésre: az ember mindig azt teszi, amire képes? És te ezt válaszolod: igen. Ha kevés volt - mondod -, ennyire futotta, a sekély vízbe még senki sem fulladt bele; ha pedig sok volt - ezt is tőled idézem -, a mélybe jutottál, pontosan oda, ahol a felemelkedni vágyót felkaroltad. Az ember törékeny holmi. Érje be hát az eléggel - ezt még mindig te mondod. De vajon, mit jelent a léleknek ez a szó: ELÉG???" (Tatiosz: Az ember azt teszi, amire képes)
"A bölcsesség nem állomás, ahová egyszer megérkezel. A bölcsesség maga az út; a te bölcsességed az, ahogyan utazol rajta. Aki túl sebesen vágtat, nem látja a tájat." (Tatiosz: Platón és Ortogenész)
Amiel
"Ne kövess el erőszakot önmagadon, tiszteld magadban az érzelem ingadozásait, mert ők a te életed és természeted részei, egy náladnál bölcsebb alkotó teremtette meg őket. Ne bízd magad sem az öszöneidre, sem az akaratodra: az ösztön szirén, az akarat zsarnok. Ne légy indulataid, se pillanatnyi benyomásaid rabja, netán egy divatos vagy koholt elv rabszolgája. Légy fogékony minden új iránt, amit az élet belülről vagy kívülről kínál: fogadd kitárt szívvel a váratlant, és becsüld a bevált régit. Tarts rendet az életedben, s ha így teszel, az új és a régi egymásba illeszkedik. Természeted szellemedhez emelkedjen, szellemed pedig természeteddé váljon." (Amiel: Lelki tanácsok)
"Aki hallgat, azt elfelejtik; aki nem foglal állást, azt szaván fogják; aki nem halad többé, az hátrál; aki megáll, azt felülmúlják, megelőzik, eltapossák; aki megszűnik gyarapodni, az máris hanyatlik; s aki félreáll az lemond az életről: a változatlan állapot a vég kezdete.
Függni valamitől - elviselhetetlen gondolat; jóvátehetetlenől függni, lemondani a szabadságról, megfosztatni a reményektől, az álmoktól, a boldogságtól - az maga a pokol!...
Nem a történelem tanítja meg a lelkiismeretet a tisztességre, hanem a lelkiismeret tanítja meg rá a történelmet. A tények megrontják, de mi megváltoztathatjuk a történelmet, ha kitartunk eszményeink mellett. Légy olyanná, amilyennek magad körül látni szeretnéd az embereket. Ne szavad, hanem lényed legyen a prédikációd." (Amiel: Emberi gondolatok)
Gracián
"A dolgok értékét nem az adja meg, amik, hanem az, aminek látszanak. Valamit érni és megmutatni tudni, annyi, mint kétszer annyit érni. Még az igazságot sem tisztelik, ahol nem látszik róla, hogy ő az igazság. Nagy az ámítás hatalma; a dolgokat külszínükről ítélik meg: a jó külső a belső szépség legtokéletesebb ajánlólevele." (Gracián: Lenni és látszani)
"KIBEN MI LAKOZIK, ANNYIBAN SZÁMÍTHAT VALAKINEK. Legyen a belső mindig kétszer annyi, mint a külső mindenestől. Némelyeknek csak homlokzatuk van, mint a befejezetlen házaknak, amelyek továbbépítésére már nem volt pénz: a bejárat palotát mutat, a lakás vityillót..." (Gracián: A belső nagyságról)
Lao-ce
Rang vagy élet: melyik több?
Kincs vagy élet: melyik több?
Aki sokat szerzett, sokat veszíthet.
(Lao-ce: Az útról)
Az út kanyarog, de mégis járható.
Az út egyenes, ezért járható.
Az út göröngyös, de mégis járható.
Az út sima. ezért járható.
Az út mélybe vezet, de mégis járható.
Az út a fény felé tart, ezért járható.
Az út mozdulatlan, de mégis járható.
Az út változik, ezért járható.
Az út megfoghatatlan, de mégis járható.
Az út megérthető, ezért járható.
Ha az igaz utat keresed,
befelé nézz, és megtalálod.
(Lao-ce: Az igaz út)
Tudni vagy nem tudni - Melyik félelmetesebb???
Aki sokat tud, sokat veszíthet,
Aki nem tud semmit, mindent elveszített.
(Lao-ce: A Tudásról)
Hermann Hesse
"... Minden ember nemcsak önmaga, benne van az az egyetlen, mindenkor fontos és különleges pont is, ahol a világ jelenségei egyszer és megismételhetetlenől keresztezi egymást. Ezért fontos, örök és isteni minden egyes ember története. Ezért van az, hogy bárki, aki él és a természet akaratát teljesíti, csodálatos és méltó a legodaadóbb tiszteletre. Mindenkiben a szellem öltött testet, mindenkiben szenved a teremtmény, mindenkiben keresztre feszítenek egy megváltót...
Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki nem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni, ki tapogatózva, ki tudatosan, ki ahogy éppen tud..." (Hermann Hesse: Az ösvény sejtéséről)
Seneca
"Jól teszed, ha útnak indulsz; tűzz ki magad elé úti célokat, de mindenekelőtt érkezz el önmagadhoz. Hogyan? - kérdezed. Haladj a bölcsességben, de legelőször is azzal törődj, hogy következetes légy önmagadhoz. Ahányszor próbára akarod tenni, hogy elértél-e valamit, figyeld meg: MA ugyanazt akarod-e, amit TEGNAP akartál? A célok változása azt mutatja, hogy a lélek hullámok közt sodródik: hol itt, hol ott bukkan fel - a szél járása szerint. Amit megalapoztak, amit jól rögzítettek, az nem imbolyog a szélben. Ez csak a bölcs osztályrésze, de valamennyire részesülnek belőle a bölcsességre törekvők is, mondjuk, azok, akik már szert tettek némi bölcsességre. Akkor mi a különbség köztük? - kérdezed, joggal. Az egyik megmoccan, de nem lendül máshová, egy helyben ingadozik. A másik meg se moccan. Élj egészségben!" (Seneca: Az önmagadhoz vezető útról)
Márai Sándor
"Az ember mérhetetlen gőgjében és hiúságában hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat, büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: "Én más vagyok mint a tenger." Vagy a szikra: "Rajtam nem fog a tűz." De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak...
A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő s a fém - ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas." (Márai Sándor: Arról, hogy az ember része a világnak)
Hermész Triszmegisztosz
"Aki nem a hamisat veszi észre, az igazat látja meg. Aki mindent megért, annak számára természetes az igazság. Aki tudja miben áll az erény, annak áldott az erényes élet.
Akik tántorognak, még nem biztos, hogy eltévednek; a bizonytalanság is lehet az igaz út keresése." (Hermész Triszmegisztosz: A tökéletesség útja)
Arisztotelész
A DÜHÖS természetű ember a kelleténél indulatosabb, és sokkal több emberre haragszik, mint akik erre rászolgáltak; a HALVÉRŰ azt sem tudja, hogy kire és miért haragudjék; érzéketlen és rezzenéstelen. Közöttük áll az erény: A SZELÍDSÉG.
A VAKMERŐ semmitől sem fel, azoktól a dolgoktól sem riad vissza, amelyektől a józan ész óva intené; a GYÁVA ellenben örökösen reszket, ő a rettegés birodalmában él. Közöttük álll az erény: a BÁTORSÁG.
A MÉRTÉKTELEN túlzottan sóvárog, és túllép minden leheteségesen, nem tudja, hol a határ; AZ ÉRZÉKETLEN mozdulatlan, akár a kő, beéri azzal, ami kéznél van, nem vágyakozik a jobb s a több után. Közöttük áll az erény: A MÉRTÉKTELENSÉG.
A NYERÉSZKEDŐ csak a hasznot lesi, abban talál üdvösséget, az élteti, amíg él; A VESZTŐ mindig a sor végén kullog, számára az élet szerencsétlenslgek áradata. Közöttük áll az erény: A JOGSZERŰSÉG.
A FENNHÉJÁZÓ illegeti, mutogatja magát, míg a szerény kevesebb annál is, mint amennyi valójában. Közöttük áll az erény: AZ IGAZSÁG.
A HÍZELGŐ folytonosan dicsér, és képtelen az őszinteségre, nem azt gondolja, amit mond, és nem azt teszi, ami látszik; A GYŰLÖLKÖDŐ gonosz és kíméletlen másokkal, számára egyetlen lény méltó a rangra, hírnévre, elismerésre: saját maga. Közöttük áll az erény: A SZERETET.
Túlságosan sokat adni mások véleményére - ez a TETSZELGŐ sajátja; de aki fütyül arra, hogy tettét tetszőnek elítélendőnek tartják, nem különb annál az ÖNHITTNÉL, aki mások nélkül ítél és ítéltetik. Közöttük áll az erény: az ÖNÉRZET.
A FEFUVALKODOTT roppant sokra tartja magát; a KISHITŰ ellenben semmire. Közöttük áll az erény: a NEMES BECSVÁGY.
AZ ELPUHULT nem tűr semmilyen fájdalmat, még azt sem, amely a hasznára válnék; teste és lelke sajog a legkisebb kellemetlenségtől is. Vele szemben áll a TOMPA - őt átvitt értelemben fanyarnak, nyomorultnak is nevezhetnénk -, neki a szenvedés az élet legtermészetesebb velejárója, szenvedni számára annyit jelent, mint örülni, vagy boldognak lenni. Közöttük áll az erény: AZ ÁLLHATATOSSÁG.
A TÉKOZLÓ túlzásba viszi a költekezést, miközben testi-lelki értékeit elherdálja. A túloldalon áll a FÖSVÉNY, ő minden tekintetben alatta marad az emberi mértéknek. Közöttük áll az erény: a NAGYVONALÚSÁG.
Hasonlóképpen áll a dolog a pazarlóval és a kérkedővel. Mi a PAZARLÓ ÉS A KÉRKEDŐ túllépi a mértéket, a SZŰKKEBLŰ és AZ ÁLSZERÉNY messze alatta marad. Közöttük áll az erény: AZ ÁLDOZATKÉSZSÉG.
AZ ÁLNOK mindenből hasznot húz; trágyából aranyat csihol, sárból palotát épít - fortéllyal, csalással, hazugsággal; az EGYÜGYŰ, azt sem fogadja el, ami a természet folytán neki járna. Közöttük áll az erény: A BELÁTÁS.
A SZEMÉRMETLEN senkire sincs tekintettel, fölötte áll mindenkinek, lenézi a hagyományokat, a világ törvénye hozzá nem ér fel. Párja A SZÉGYENLŐS, aki viszont nem tartja magát sokra, joggal hihetnők, senki sem érdektelenebb a számára, mint saját maga. Közöttük áll az erény: A SZEMÉREM.
AZ IRIGY bosszankodik mások szerencséjén; mások jó sora annyira bosszantja, hogy még azokra is irigykedik, akik megérdemelten jutottak hozzá. Az irigyekkel szemben álló szélsőségnek nincs külön neve, - mondjuk, ők a RÁBÓLINTÓK, BELENYUGVÓK, PUHÁNYOK -, ott viszik túlzásba a dolgot, hogy még azon sem tudnak méltatlankodni, amin pedig kellene: ha olyanoknak megy jól a sora, akik azt nem érdemelték meg. Könnyen veszik az igazságtalanságot, miként a falánkok az ételt. Közöttük áll az erény: A JOGOS FELHÁBORODÁS...
A végletek között megtaláltuk az erényt. Mégis hány ember kényszerül nélkülözni az arany középutat... A léleknek két része van; az egyik gondolkodik, a másik érez. És mily szomorúan, de kevésbé igazságtalanul vagyok kénytelen kimondani, hogy a végletekben élő ember nem gondolkodik, csupán érez; s ha pedig kettévágjuk a lelket, a benne lakó erények is e két rész szerint nyilvánulnak meg. A végletek messze állnak az erénytől: vagy csupa gyönyörrel, vagy csupa fájdalommal kapcsolatosak. Ezért mielőtt elhamarkodottan határoznánk meg az erényt, illesszük össze a gyönyör és a fájdalom széthullott darabjait, hogy középütt, a nyugalomban meglelve, felékesítsük igazi nevével." (Arisztotelész: Az arany középútról)
Shirley McLaine: Camino
"(..)az általad teremtett egyetlen csepp öröm a tagadás óceánjait alakítja át.Az álmoddal szembeni gyanakvás tagadás.."
|