Eszembejutások 2.

A világ sokszínűsége
2004-02-04
Már sokszor szembesültem azzal a korábbi utazásaim során is, hogy egyes helyeken mennyire más a mindennapos életritmus és egyáltalán a dolgokhoz való közelítés, mint amilyen az a nyugati világban általunk már megszokott. Tegnap ennek egy többszörös példáját is láttam.

Ésszerűtlenség és butaság
Kezdem azzal, ami felidegesített. Brazília ugye hatalmas ország. Rengeteg nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolata van a világ számos országával. Ennek ellenére az ország első számú repülőtársaságának (VARIG AIRLINES) az internetes weboldala csak és kizárólag portugálul érhető el. Még korábban amikor megigényeltem a jegycserét Rióban, mondták, hogy az interneten is lecsekkolható, hogy van-e visszaigazolás vagy sem. Ezt sajnos hosszas keresgélések után SEM találtam meg, így maradt a telefon. A Varig országos szintű információs szolgálatának telefonszáma egy fix távolsági díjra van belőve (kb. 30 Ft/perc) és természetesen automata üdvözöl és kalauzol az egyes menüpontok között, mondanom sem kell, mindezt portugálul. Angol nyelvű menüre lehetőség nincs. Miután már 3x hívtam fel ezt a szolgáltatást és kétségbeesetten elkezdtem az egyes menüpontok alatt a gombokat hasraütésszerűen nyomogatni, végre egy EMBER is felvette a kagylót. Sajnos elég keveset beszélt angolul de mindenesetre annyit sikerült vele megértetnem, hogy vettem a visszajelzést és mihamarabb kifizetem a jegycsere különbözeti díját.

Kérdezem én: Egy ekkora országban miért derogál angolul is létrehozni információs vonalat turisztikai célra? Egyszerűen képtelen vagyok megérteni... Megértem a brazil kormány USA-tól való elzárkózását és az országban jelen lévő bizonyos szintű amerikaellenes magatartást, de az angol nyelv nem csak az angol anyanyelvűek kommunikációs eszköze, hanem az egész világé...

Az foglalkoztatottság non plusz ultrája(rejtett munkanélküliség)
Állítólag ez egy általános dolog egész Dél-Amerikában de egyelőre én még csak Brazíliában tapasztaltam ezt. Bemész egy boltba és 10 ember fogad. A bolt méretéhez elég lenne 2 ember is de a 10 a biztos. Ugyan nem csinálnak semmit csak állnak de legalább vannak. Apró gyógyszertárakban 8 fős személyzet végzi a 3 embernek is bőven kevés munkát de a munkaerő olcsó, így hát miért ne legyenek többen. A felállás tehát úgy néz ki, hogy az első köszön, a második megkérdezi mit szeretnél, a harmadik szól a negyediknek, hogy jelezzen az ötödiknek, aki a hatodik ember segítségével kihozza a terméket a raktárból (vagy leveszi a polcról), majd a hetedik beüti a pénztárgépbe, a nyolcadik meg beleteszi a terméket a zacskóba és már kész is vagy. Jeee.

Egy másik példa, ami állítólag viszont csak Brazíliában létezik. Főleg a buszpályaudvarokon (és a hosszabb buszutak megállóhelyein) található étkezdékben látható ez. Amikor belépsz az étkezdébe (amihez általában egy kisebb ABC is tartozik), áll egy személy az ajtóban, aki adott árfekvésbe tartozó tételeket feltüntető apró papírcetlit osztogat. Itt ugyanis úgy néz ki a vásárlás, hogy minden egyes részlegnél áll egy ember, s ha leveszel a polcról valamit, akkor az adott részleghez tartozó eladó beikszeli a cetliden, hogy milyen árkategóriában vásároltál. Majd miután végigjártad az egész boltot (s akár még ettél is valami főtt kaját, aminek ára ugyancsak az említett papírcetlin kerül beikszelésre a főttkaja részleg dolgozója által), odamész a pénztárhoz, ahol a nénit/bácsit már főleg csak az érdekli, hogy mi van a cetlin és mit kell veled kifizettetnie. Ezt a kis cetlit NEM szabad elveszíteni, mert akkor kifizettetnek az emberrel egy bizonyos összeget akkor is ha semmit nem vett vagy evett. Szóval a kérdés az: vajon miért van szükség a cetlit osztogató emberre a bejáratnál ha ezt bármelyik részlegen megkaphatná az ember (ha vesz valamit)?

És ennek az értelmetlen túlfoglalkoztatottságnak van még számtalan példája.

A poén az egészben az, hogy a fontosabb irodákban (pl. repülõtársaságok irodái) csak 1 ember van, aki dolgozik, a többi cseveg.

Félreértés ne essék, én ezt egyáltalán nem ítélem el, SŐT valahol még örömteli is ez a hozzáállás. Az ország méretéhez képest ugyanis nincs túl sok meló, ember viszont akad bőven, s még ha keveset is keresnek így az emberek, mégis van munkájuk és nem az utcán kóvályognak. Ez most jó vagy rossz? Vajon milyen szempontok alapján döntünk ebben a kérdésben?